Teában sült tökvirág

Ez egy jellegzetes mediterrán recept keleti beütéssel. Az olaszok szeretik a lóhúst és a kis énekesmadarakat, a csigát és mindenféle virágot, rózsát, szegfűt és a tökfélék virágát. Legjobb a cukkini és a tökvirág, van belőle most bőven, főleg ilyen esős időben, vizet gyűjtő, vizet gyümölcsöző növény virító virága. Egy éles késsel leszedjük a tökvirágot, lehetőleg szárastul, és egy kosárban - hogy ne törjön - hazaszállítjuk. A magyarok is esznek lóhúst, meg pacalt és mindenféle egyebet és ha tehetik mindent túlsütnek és mindent rántanak. Mi most nem rántunk, hanem tempurát készítünk, ami portugál találmány Japánban és nagyon jól működik, enyhébbé tesz minden olajban sült valamit, különös tekintettel a puha, kényes dolgokra (padlizsán, tofu, cukkini). A tempurához átszitáljuk a lisztet, sót is teszünk hozzá és egy kávéskanálnyi matchát - mi itt egy fáradt, régi inni való teát kölcsönöztünk, de legjobb a Wakatake. Az előkészített lisztet összekeverjük egy kis vízzel, nem tudom megmondani mennyit mennyivel, érzésre kell ezt is csinálni, mint oly sok mindent, a lényeg, hogy lágy, pépszerű sima, csomómentes állagot kapjunk, egy villával kész van 1 perc alatt. Olyan legyen, mint egy rántás, na, így már a magyar háziasszonyok és kötényes férfiak is értik. A tejfölös poharat most helyezzük távolabb, nehogy beleboruljon. Egy lábosban annyi olajat forrósítsunk fel, ami ellepi a sütni kívánt dolgokat, közben merítsük a virágot a teás tempurába, óvatosan forgassuk meg, majd dobjuk a forró olajba. Nem kell lefedni, épp csak annyi ideig marad benne az első, amíg az utolsót bele nem dobtuk, megforgatjuk, még fél -egy perc, kiemeljük, lecsorgatjuk.

Ezen a ponton a tökvirág lehet főétel, körítés, saláta, vagy dísz, ahogy akarják. Tök mindegy.

Ugrás az oldal tetejére