AZ UJI TEA TÖRTÉNETE
|
|
Árnyékolt teaültetvény - Illusztrációk az Uji tea történetéhez: Uji Történeti Tár
Uji Kyoto város déli kerülete, melyet a vele azonos nevű folyó szel át. Jelentőségét az adja, hogy Japán egyik legrégebbi, eredeti teatermő területe, története pedig szorosan összefügg a japán tea történetével. Az alábbiakban röviden áttekintjük a terület (és ezen keresztül az egész újkori japán tea) történelmét. Ha valaki május közepán jár arra, azt látja, hogy az utcákat szegélyező boltok szinte kivétel nélkül táblákon vöröslő feliratokkal hirdetik az új tea (shincha) idejének elérkeztét. A hagyomány szerint az Uji tea történelme a XIII. században kezdődött, amikor a Kyotótól északnyugatra fekvő Togano'o-ban lévő Kozanji kolostor szerzetese, Myoe, Uji területén (Yamatodában) termőföldeket tisztíttatott meg tea ültetésére. Bár a pontos körülmények homályosak, az bizonyos, hogy Uji már ebben az időben a Song dinasztia őrölt zöld és fehér teájának első japán termőterülete lehetett. A XIV. században, a Muromachi kor kezdetén az Isei Teikin Orai (Különleges hazai termőterületek) már így ír:"Hazánk híres tea területei között - Ninnaji, Daigo, Uji, Hamuro, Hannyaji és Konoji - a legelső kétségtelenül Togano'o." Az 1383-ban kelt Jumon Saihi Sho (Titkos válaszok tíz kérdésre) ellenben így fogalmaz: "Még a híres Togano'o, vagy Uji tea kifinomult ízét is elronthatja a gondatlan elkészítés" Ashikaga Yoshimitsu sógun, a Kinkakuji, az Arany Palota építtetője (1538-1408) hat új teaültetvény létesítését rendelte el Uji körzetében. A hetedik teaültetvény alapítása, mely később Biwa néven vált ismertté Toyotomi Hideyoshi (1536-1598) nevéhez fűződik és a Kambayashi család gondozásában a XVI. századtól a legutóbbi évekig a nagy teaiskolák teáját adta. A Biwa ültetvénnyel együtt a hét történelmi teaültetvény neve, melyet egész Japánban ismernek a következő:
| "Mori, Iwai,Umonji, |
| Kawashimo, Okunoyama, Asahi, |
| végül Biwa: ezeket kell ismerned..." |
Ezek közül csak az Asahi esett kissé keletebbre az Uji folyótól, az Asahi hegy lábához, a többi, mind az Uji akkor alig lakott, ma is gyakran ködös, párás alsó folyásánál,a folyó nyugati partján terült el. A természeti környezetnél is fontosabb volt a vállalkozói környezet, melynek biztonságát maga a sógun és a sok szövetséges daimyo garantálta. Uji hamarosan Japán legjobb tencha (a matcha árnyékolt tea alapanyaga) termő területévé vált. A természeti környezet, a politikai és gazdasági hatalmat gyakorló társadalmi osztály védelme és a teatermesztő családok tapasztalata volt az Uji tea felemelkedésének kulcsa. A tea termesztésével foglalkozó családok és mesterek (chashi) egyszerre voltak földművesek és iparosok, nagy tiszteletben álltak és tudásuk révén gyakran befolyásos, gazdag teatermesztő "dinasztiákká" váltak, mint például a Kambayashi család, ami 1584-ben, a zűrzavar évtizedei után egyenesen Hideyoshitól kapott tulajdonjogot a Miki és Uji Oji család földjeire. A teaművelő családok korábban sokszor közvetlen rokoni kapcsolatban álltak a sógunátus vezetőivel; a teakészítés befolyásos, fontos és jól prosperáló üzlet volt.
A XVI. század utolsó éveiben Kambayashi Kamonnojo apja Hisashige találta fel Biwa teaültetvényein a tenchát adó ültetvények leárnyékolását. Ehhez fa és bambusz póznákat alkalmazott, amiket szalmával és rőzsével takart be. Az eredeti cél minden valószínűség szerint a tavasszal nyíló rügyek fagytól és széltől való védelme volt, de következménye a tea klorofil és tannin tartalmának megnövekedése lett. Az árnyékolt teaültetvényekről az árnyékolás technikájáról a híres-hírhedt felfedező-kereskedő-kalandor Joao Rodrigues (1561-1634) részletesen megemlékezett japánról szóló útleírásában. Ebből is következik, hogy az árnyékolás, mint védelem ettől jóval régebbi időkre nyúlik vissza, Kambayashi érdeme a tea minőségének javítására szolgáló részletek felfedezése és alkalmazása volt és hátterében egy nagyon is gyakorlatias, egyszersmind szomorú, történelmi tény állt.
Ujitól északnyugatra az Uji hídon túl volt egy terület, amit Makinoshima néven (Makino sziget) ismertek, ez volt az Ashikaga sógunátust támogató Makinoshima klán székhelye. 1573 hetedik havában a tizenötödik, egyben utolsó Ashikaga sógun (Yoshiaki 1537-1597) a Makinoshima kastély támogatásával csatába szállt Oda Nobunaga ellen. A háború a kastély, a klán és a 15 generációnyi, 230 éves hatalom, a Muromachi bafuku végét jelentette. A helyi, a sógunátussal rokoni kapcsolatban álló chashi családok szerencséjére Nobunaga, majd Hideyoshi számára a chanoyu és a teakészítés több volt szenvedélynél, hatalmi kultuszuk részét képezte, ezért az ellenség védelme alatt működő teakészítő családok átvészelhették a bukás időszakát. Hideyoshi az újonnan felemelkedő Kambayashi családot favorizálva ugyanakkor nem átallott versengést szítani a hagyományos teatermesztő dinasztiák között. Ez a versengés vezetett az Uji teatermesztés forradalmasításához és új technikák, így, az árnyékolás, új szedési és gőzölési módok bevezetéséhez.
|
|
|
Egy Hideyoshitól Kambayashi Kamonnojonak írt levél világít rá arra, hogy a hatalom már akkor is differenciáltan fejezte ki szimpátiáját a kereskedőkkel és vállakozókkal szemben. A levélben a nagyúr összehasonlítja a Kambayashi és a Mori ültetvény teáit, majd komoly kritikával illeti a favorizált teakészítő mestert, emlékeztetve egyúttal vállalt kötelességeire: " Ön nem lebecsülendő fizetést kap tőlünk, így hát mindent meg kell tennie azért, hogy a legjobb teát állítsa elő nekünk. Vagy lehetséges talán, hogy Ön semmibe veszi mesterét Hideyoshit? Ön az évek során a Mori családénál sokkal nagyobb befolyást ért el, próbáljon ennek megfelelni a jövőben..."
A Kambayashi család fejlődésének további lökést adott, amikor Kambayashi három fivérével közösen, egyesítve a Kambayashi Miboku és Kambayashi Chikuan családok erejét létrehozza a ma is ismert Kambayashi márkát. Furuta Oribe (aki a Tokugawa sógunatus teamestereként Rikyu örökségének legfontosabb továbbvivője volt) a családot már o-chashiként (nagyérdemű teakészítő mester) emlegeti, amely a gomotsu tea (a császári udvartartás és a sógun igényeit kielégítő tea) fő ellátója volt. (A későbbiekben az Uji teakészítők közt gyakran előfordult, hogy önmagukat o-chashiként tüntették fel.) Ez perszer nem jelenti azt, hogy csak a Kambayashi család lett volna a színen; a XVII. század elején 15-20 nagyhatalmú család foglalkozott Ujiban teakészítéssel, mindegyikük a sógun, vagy más fontos daimyok favorizált beszállítójaként. A Kambayashi család mindenesetre nagy professzionalitással, elsősorban szerteágazó kapcsolatok kiépítése révén szilárdította meg vezető helyét. Ez pont abban az időben történt, amikor a Tokugawa klán kiterjesztette hatalmát az egész országra; a teakészítéssel foglalkozó, és helyi képviselőként tevékenykedő, majd a városi elöljárói feladatokat is ellátó Kambayashi léte hintajáték volt a teljes bukás és a család reménybeli megerősödés között. Tokugawa végül hivatalosan is azzal bízta meg a végeredményben egyszerű teatermelő Kambayashi Kamonnojot, hogy lássa el Uji város vezetését, képviseletét és gondoskodjon az Uji teatermelés fennmaradásáról és fejlődéséről. Ez szimbolikus és nagy horderejű döntés volt szemben azzal a korabeli szokással, hogy a sógun az ellenőrzése alatt álló területeket amolyan hűbérbirtokként a nagyurak ellenőrzése alá adta. A Tokugawa bafuku számára a chanoyu hivatalos szertartássá és napi gyakorlattá vált, amire úgy tekintettek, mint a nemesek, szamurájok és azok háztartásának kötelező időtöltését (ryuei sado - nemes tea út). Ebben az összefüggésben a teát előállító mester és a legjobb teatermő vidék már fontos szerepet kapott.
|
|
| |
Megérkezik az új tea az Urasenke Teaiskolához. A teát a Kambayashi család tagjai szállítják. Fénykép: Urasenke Konnichian Könyvtár |
|
|
Egy hagyományos teatartó edény (chatsubo) és feliratai - az eredet védelme
|
| Minden nyár elején buddhista papok indultak Edoból, hogy Ujiból a sógun udvartartásába szállítsák az új teát. Ezta szertartásos menetet nevezték a későbbiekben o-chatsuho dochu-nak (a teaedények menete). 1633-ban a Tokugawa bafuku kanonizálta az eljárás részleteit, évi hivatalos szertartásai közé illesztette, s ez így is maradt egészen 1867-ig, a bafuku leáldoztáig. Ezután a teát már csak sima postai küldeményként továbbították. A teaiskolák ettől függetlenül természetesen mindmáig megőrizték az új tea becsomagolásának és beavatásának ünnepélyes mozzanatait, de az eredeti japán teakaraván ezektől sokkal nagyobb szabású megmozdulás volt. A szertartás lényeges elem volt, hogy a drága kincsként ismert tea tartó edények (chatsubo)útját a legszigorúbb ellenőrzés ás figyelem követte egészen addig, amíg a sógun ajkához nem emelte az új teából készített első csésze teát. Az ellenőrzésben és védelemben csak a sógun legbizalmasabb emberei és hírvivői vehettek részt és fordítva, akik ebben részt vettek; lehettek ők akár területük legnagyobb urai is, nem mozdulhattak el ellenőrző posztjukról mindaddig, amíg a teakaraván el nem haladt előttük. Az egyszerű tea az új hatalom identitásának és autoritásának egyik legfontosabb szimbóluma lett. A teaszállító karaván, ami keresztülhaladt Tokaidon és Nakasendon egy sor logisztikai és szertartásbéli problémát okozott, beleértve a menethez szükséges sokszáz teatartó edény beszerzését, kyotoi teaeszközök felvonultatását, a tea és az útiköltségek kifizetéséhez szükséges nem kis mennyiségű pénz ládákban való szállítását, a mindehhez szükséges lovak és katonaság felvonultatását. Még egy kis gyermekdal is fennmaradt, ami jól érzékelteti az esemény ünnepélyességét és komolyságát: "Ha meglátod a menetet közeledni, zárd be az ajtókat, s csak ha elhaladt akkor nyithatod ki biztonságban ismét."
|
|
A sógun első teájának felszolgálása egyúttal az Uji új tea kereskedésének kezdetét is jelezte. A tavasz beköszöntétől számított nyolcvanadik napon, amikor a teaszedés kezdetét vette, hírvivők járták be a vidéket a következő hirdetménnyel:
"Tea nem hagyhatja el a várost, amíg a gomotsu chatsubo (az udvari teatartó edény) el nem indult."
Ez azt jelentette, hogy az emberek legkorábban nyár közepéig, július elejéig nem kóstolhatták meg új teájukat. Az új tea feliratok csak a modern Japánban kezdtek elterjedni a teatermő vidékek központjaiban és a teaboltokban. A sógunatus három fő hatalmi ágának családjai ezt követően megrendezték saját kis teamenetüket, így az Uji tea szó szerint egész Japánon keresztülutazott. A sógun kétfajta teát ivott, amely színében különbözött egymástól és "Hatsumukashinak", illetve "Nochimukashinak" nevezték. A sógun teája volt a legjobb és a nevek ezt a privilegizált helyzetet hivatottak megörökíteni. Tulajdonképpen ezzel kezdődött a japán teák megkeresztelésének a történelme is.
|
|
|
Chatsubo no Okan - A teatartó edények menete (képsorozat - Országgyűlési Könyvtár, Tokyo)
|
|
Talán fölösleges mondani, hogy az új, egyesített Japán urai nagyon jó kliensek voltak, ebben az időben terjedt el a tea arany levelek (ogon tsume) néven való emlegetése. A nagytiszteletű chashik hihetetlen fényűző kereskedelmet folytattak. Hozzá kell tenni ugyanakkor, ahogy ezt a mai politikusok is megteszik, hogy a társadalom legfelső rétegeivel való érintkezés is elképzelhetetlen összegekbe került, ami végül sok chashi korai kivonulását jelentette a teatermelésből. 1642-ben az udvari teamester Kobori Enshu a shogunatus megbízásából végetvetett az aranykornak és hatóságilag szabályozta a tea árát, ami kisebb nagyobb ingadozásokkal, de egyáltalán nem követve a gazdaság sokkal nagyobb mértékű kilengéseit (és az olyan természeti katasztrófákat, mint az Uji áradása, vagy az Uji várost szinte teljesen elpusztító tűzvész 1698-ban) változatlan maradt egészen 1867-ig. Az egyoldalúan befagyasztott teaárak a termelők súlyos eladósodásához vezettek, a XVIII. században már gyakran 10 évre előre eladták teatermésüket. Ez vezetett aztán a teatermesztők három, nagytekintélyú, céhekhez hasonlatos szövetségének, felállításához, melyek közül egyik-másik önkéntes beszolgáltatással próbálta elérni a piac liberalizálását. A teatermesztőkre az igazi csapást a Meiji restauráció hozta, amikor fő klienseik, a szamurájok, nagyurak, a sógunatus és háztartásaik egész egyszerűen eltűntek a piacról. Csupán néhány történelmi család élte túl ennek a korszaknak a megpróbáltatásait.
|
|
|
Tea malom oroszlánnal - Kobayashi Tsunehiro fényképe
|
| Az Uji tea bejárta a birodalmat és újításaival, technikájával mindvégig az élvonalban maradt. Az Ujiban termelt tea a történelem során a matcha alapanyagául szolgáló tencha maradt. A fejlődés következő állomásaként 1738-ban kezdődött a türkizkék sencha és 1835-ben a gyokuro, a legjobb minőségű leveles tea termelése. A mai Japánban fogyasztott teák túlnyomó többsége az Uji tea évszázadai alatt kifejlesztett módszerekkel készül. |
|
|
|
Az Uji tea napjainkban:
Az elmúlt 50 évben a japán tea erősen diverzifikálódott, új termőterületek tűntek fel, sok terület pedig bizonyos termékek gyártására specializálódott. Uji az össztermelésben elenyésző méretű, de továbbra is a legjobb és legnagyobb presztízsű teák otthona. Uji teatörténelmét és az itteni teák minőségét számtalan kistermelőn kívül három fontosabb név keretezi.
1. Kambayashi - a múlt dicsősége.
A Kambayashi családról fentebb sok szó esett. A legrégebbi, ma is létező teagyártó cég egészen a legutóbbi évekig nagy reputációnak örvendett. Bár fénye némileg kopni látszik, azért még mindig nagyszerű teákat kínál. Online teákat csak japánul árul egy német Urasenke hívő révén lehet hozzájutni teáihoz. Kambayashi ma is saját ültetvényt gondoz, száz évnél is idősebb klónokkal..Weblap itt.
2. Ippodo, az ügyes kereskedő
A céget a Kyoho korszakban (1717) Ihei Watanabe alapította, aki a mai Shiga prefektúrában található Omiból érkezett Kyotóba és rendezte be Omiya nevű, tea-, teaeszköz-, és kerámiacikkeket árusító üzletét a Teramachi és Nijo utca kereszteződésében. Az Omiya kimagasló minőségű teáinak és kitűnő társadalmi kapcsolatainak köszönhetően lassan, de biztosan növelte hírnevét. 160 évvel ezelőtt, 1846-ban Yamashina herceg Ippodora keresztelte az üzletet, ami ettől kezdve csak Uji teával kereskedett és a császári udvartartás hivatalos beszállítója lett. Ippodo üzlete patinás, nagyszerű, elegáns és híres, pultjain nyitott ládákból mérik a matchát, turistalátványosságként olyan szerepet tölt be, mint a bármelyik üdülőhely központi fekvésű patinás vendéglátóhelye. Fontos tudni, hogy Ippodo nem termelő, csak kereskedő. Weblapját itt találhatják, online rendelésre van lehetőség.
3. Marukyu Koyamaen, a jövő teái:
Marukyu Koyamaen a japán tea új vonalának képviselője valójában a legrégebbi cégek közül való. A céget a Genroku korban alapította Kyujiroh Koyama Uji Ogura kerületében. A Koyama név a XIX. sz. végére egész Japánban ismert lett, majd az 1964-es részvénytársasággá alakulást követően jelentős fejlesztésekbe és modernizációba kezdtek, ami a mai sikerek alapja lett. Néhány éve sokszáz év után Marukyu Koyamaen váltotta fel Kambayashit a japán teaiskolák legkedveltebb teájaként. Honlapjuk új, weblapunk pedig Koyamaen képviselője Közép-Európában.
|
|
|
|
Online teabolt
Nyitólap
