hoihin   és   hobin   japán   teáskanna

A gyorsan népszerűvé vált leveles teákat egy furcsa, nyeles kannában szolgálták fel, kis csészékból, akár a szakét. Az oldalt nyeles kanna japán specialitásnak tűnik, pedig, mint sok minden más, ez is kínai eredetű, a XVI. Század közepéről származik és szintén a koreaiak fejlesztették tovább. Mire Japánban divatba jött, az őshazában már kiszorította a yixing kannák mára hagyományossá lett formája és szinte teljesen elfelejtették. Ezer formában fennmaradt viszont és ma egyet jelent a leveles teával Koreában és Japánban egyaránt, ahol kyusuként nevezik, ami csupán annyit jelent „kis teáskanna”. A kyusu magára vette szinte az összes létező és kihalt japán kerámiastílust, de legismertebb kétségtelenül két fő áramlata, a tömegeket kiszolgáló sima, vörös Tokoname (Aichi prefektúra) és a mázatlan, de bevágott, geometrikus formákkal díszített banko stílus (Mie prefektúra). A kyusu általában véve nem létezik, mert hasonult minden elkészíthető japán teához, a nagylevelű tavalyi banchától, majd literes méretben, a miniatűr gyokuro kannákig, de leginkább 200-250 ml űrtartalomban használatos, ami 3-5 csészében tudja kiszolgálni a vendégeket. A kyusuk felépítése, díszítése, anyaga sok kis apró részletben dönti el, hogy a kanna milyen tea elkészítésére alkalmas és hol vannak határai. Ma elterjedtek az automata gépekkel készített, mázzal védett, belül fémszűrős kyusuk és azok kínai utánzatai, amelyek mindenevő teáskannák. Használat közben derül ki, hogy az alapanyag, a szűrő formázása, a fedél záródása igen nagy különbséget jelentenek az elkészített teákban. Azt is mondhatnánk, hogy a tea minőségére különböző kyusuk esetében a méretnek van a legkisebb jelentősége. De van egy pont, ahol a méret tényleg "átcsap" minőségbe.