Évszakok a teában

Furo nyárra

Ahogy október lassan körbevesz bennünket

Nincs is semmi, ami ennél fontosabb lehetne. Az évszakokra való reflektálás a tea művészetben olyannyira lényeges kérdés, hogyha olyan tea készítést látnak, ami valamilyen módon, akár egy képpel, akár magával a virággal, vagy az eszközök díszítésével nem utal az éppen megélt évszakra, akkor nagy baj van. Az évszak a tudatosított, megélt pillanatot jelenti, természeti létünk hangsúlyozását. Fontos ez minden tea kultúrában, beleértve a miénket is, beleértve a gyönyörű herendi teás készletek díszítését. A japán teában még fontosabb az évszakokra való állandó hivatkozás, amiben a legnyilvánvalóbb a két különféle tűzhely használata a tea két nagy évszakában. Földbe (padlóba süllyesztett) ro tűzhelyet használunk a téli időszakban és hordozható (furo) tűzhelyet a melegebb hónapokban. Mindez Sen no Rikyutól ered, aki tanárával, Takeno Jooval a vidéki házak irori nevű tűzhelyének barátságos, meleg atmoszférájából merítve ihletet alkotta meg a teaház 1 shaku és 4 sun (43 cm) élhosszúságú tűzhelyét. Az éves tea naptárat e tűzhely használata szerint osztjuk ketté májustól októberig (furo) és novembertől áprilisig (ro).
A teával foglalkozó emberek számára október a hordozható tűzhely, a furo évszak vége (furo no nagori) Az ezt követő időszak a padlóba süllyesztett tűzhely megnyitása (ro -biraki) . Ennek a tűzhelynek a hivatalos megnyitási procedúrája egyúttal a májusban szedett és közel fél évig érlelt tea levelek bemutatási szertartása, a tea tároló korsó megnyitása, a kuchikiri.. Ezen a szertartáson törik fel azt a pecsétet, amit a tea termelő a korsó nyílására helyezett, és kóstolják meg az első, friss teát. Ezek a hetek, október közepétől november elejéig, amikor különféle események keretén belül megkóstoljuk az új teát az átmenet időszaka egyik évadból a másikba mély értelmet hordoz. Miközben az új teát megkóstoljuk, az hozzáköt a természet rendjéhez és ritmusához, egyszersmind az új, friss zöld tea bevonásával tágítjuk az átmenetiség határait. Újra és újra nyilvánvalóvá válik, milyen szerencsések vagyunk, hogy itt vagyunk. Az új teával és a felavatott új tűzhellyel új kezdet és új élet költözik belénk, mint egy friss lélegzetvétel. Mindezt csak fokozza a többnyire nagyvárosban lakó ember életritmusa és ösztönös vágyódása a természetes felé.

"Mindennapi túlélésért folytatott küzdelmünk során, miközben anyagi természetű gondok lepik be és szövik át gondolatainkat, a természet az utolsó menedék, ahol felfedezhetjük saját magunkat. Az új tea elfogyasztásával természet tudatunk, tér- tudatunk és öntudatunk is a helyére kerül

< Elegendő menedék, ha a tető nem ázik be, és van elegendő élelem, ami megment az éhezéstől. Ez Buddha alapvető tanítása és a tea útjának értelme egyben. A teát gyakorló vizet hoz, tüzift gyűjt, és vizet forral. Miután teát készített, azt Buddhának ajánlja, megkínál vele másokat, majd ő maga is iszik. Virágokat rendez és füstölőt gyújt.. ezzel felmutatja a Buddha lét lényegét >

Ez a híres Rikyu tanítás lényegében a természethez való visszatérésre tanít minket, nem csak a természethez, mint természeti elemekhez (eső, szél, hó, víz, stb) hanem önmagunk saját természetes mivoltához, ahogyan az univerzumban létezünk. Mindez nem megy magától, mindennapi gyakorlást igényel, ami lassacskán, fokozatokónként gyűjti bennünk a bölcsességet, amit úgy nevezünk emberi lét. Rikyu a fentebb idézett szöveg egy másik helyén azt mondja, hogy ez az állapot az igazi tea-ember (chajin) lételeme, a tea útjának célja és ideálja." (Sen Soshitsu XV 1987-ben)

Kedves Barátaim!

A tüzet meggyújtottuk és bármilyen hideg is legyen odakint, bármilyen nehéz idők is jöjjenek, itt bent a tűz és az életre keltett tea ébren tartja emberségünk.

Ugrás az oldal tetejére