RIZSBE KEVERT TEA, TEÁBA KEVERT RIZS

 koyamaen genmaicha
 
Genmaicsa – az alázat teája 
   Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön:
  "- Gyere gyorsan, ülj asztalhoz."
 Helyette nem ezt mondja-e inkább:
" - Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is?"
 Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok:
 "- Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük." /Lk 17,7-10 

  Egy japán legenda szerint a tizenötödik században lefejeztek egy Genami nevű szolgát, akinek az volt a bűne, hogy a szamuráj urának felszolgált teába beleesett néhány szem rizs. A hadúr a történtek ellenére elkortyolta a teát és örömmel tapasztalta, hogy rendkívül ízletes itallá vált a gabonától.Így született a genmaicsa.  A teában látható pörkölt gabonaszemek eszünkbe juttathatják Jézusnak azt a mondatát:
„Ha a búzaszem nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz. /Jn 12,4 
 A véletlenül teába hulló pörkölt rizsszemekből egy új teafajta született. Ez ma Japánban a legnépszerűbb, legtöbbet fogyasztott tea.  

 

genmaicha bag


  A fentiekben Réz-Nagy Zoltán tea liturgiájából idéztünk nem véletlenül. A tea olyan területére tévedünk a genmaichát kóstolva, ami egyrészt sokak által ismert, másrészt biztosan köze van a teaszertartáshoz, harmadrészt valószínű a kapcsolódása a Nyugathoz is.

A genmaicha eredetével kapcsolatosan számtalan történet kering közszájon, egyik a fent olvasható. A másik történet szerint a teaszertartás kaiseki menüjének elfogyasztása után a tálakat öblítve vették észre a rizs és tea házasságából született kellemes teát. Bár a kaiseki végén nem igazán szokás híg, hétköznapi teát felszolgálni, nem zárható ki ez sem, mint ahogy az sem, hogy a tea már régen a zen kolostorok evőcsészéit öblítette ki és így éreztek rá az ízére. Még valószínűbb, hogy egyszerűen a szükség vitt rá embereket, hogy az olcsóbb rizzsel hígítsák a teát. Megint mások úgy vélik, hogy a genmaicha története egészen fiatal, a XX. sz. elejéig nyúlik vissza, amikor a nyugati szokásoknak behódoló Japán elfogadhatóan édesre próbálta ízesíteni a teát. A kyotói Horaido família nem kevesebbet állít magáról, minthogy a felfedezés, a recept Horaido papa nevéhez fűződik egészen pontosan 1921-ből és a szükség, meg a változó ízlés volt a változtatás fő oka.

Nem feltétlenül fontos rendet vágni a legenda áradatban. Sokkal fontosabb, hogy egy, a tea tisztaságára érzékeny, az Evangéliumot szolgáló lelkész a gabonának számító rizsmagvakban új jelentést lát és kész a két világ félteke hitének egy teában történő egyesítésére. Ezek az igazán szép tea pillanatok.

 


  A genmaicha ülhet banchán (ilyenkor teli, fanyar), senchán (kesernyés és erős), kabusechán (lágy, világos, finom). Mi sok genmaicha után a Horaido genmaichát tartjuk a legtöbbre, mert finoman kiegyensúlyozott, egyenletesen, erősen pörkölt, amit némi szár hozzáadásával lágyítanak.

A rizst sokféleképpen pirítják; wokban, autoklávokban, nyomáskamrákban, a lényeg, hogy teljes értékű rizst használnak hozzá. A kipattogzott szemek igazából a keverés hibái, de szépen díszítik a teát.

 Elkészíteni nagyon egyszerű:

 Végy egy kannát
 Töltsd meg forró vízzel, majd öntsd ki belőle a vizet.
 A forró kannába tégy egy szűk evőkanálnyi genmaichát.
 Fedd be a kannát és várj egy keveset
 Emeld fel a kanna fedelét és "illatozd meg" a bámulatosan gazdag teafelhőt
 Öntsd fel a teát 90 Co-os vízzel és várj annyit, amennyit akarsz.

 Mi már másfél perc után elkezdjük leszűrni a teát, de nem aggódunk amiatt,hogy marad e a kannában víz, vagy sem, mert újra és újra felöntve hígítjuk. Erősen megmozgat, felfrissít, elindít. Jó utat!

 

   És ne feldkezzenek el a litugiáról!

 

 
 
 
 Horaicha kyuusu
 
 
 
Ugrás az oldal tetejére