Japán tea

SHINCHA - ÚJ TEA, ELSŐ TEA

A friss tea nimbusza óriási. Az előző évi tea értéke, érdemtelenül, de zuhan, mindent felülír az új tea. Mindenhol, még akkor is, amikor egyébként fizikai lehetetlenség lenne, megjelennek a "friss", az "új" teák. A japán teák nem frissek. Mivel rövid hervasztás után azonnal, de igen röviden gőzölik, a japán teák minden ható-, és aromaanyaga szinte érintetlenül kerül a szárítósorra. De az így elkészített, friss japán teák íze még kócos, kiegyensúlyozatlan, éles. Még a friss senchák is jó pár hét érlelés után, a májusi szedést követően leghamarabb július elején kerülnek a piacra, de az árnyékolt, kényesebb gyokurók, matchák, árnyékolt senchák legalább fél évet töltenek a raktárakban, mielőtt keverik, elkészítik őket. Ilyen értelemben a rendelésre készített japán tea mindig friss és ezt a frissességét további fél-1 évig meg is tartja, átalakuló ízekkel, halványuló, de mélyülő tónusokkal. Ez tehát érett frissesség. Éppen ezért a kereskedők minden évben másfél évre előre vásárolnak teát, amit aztán legjobb tudásuk szerint tárolnak. Minden tavasszal van néhány teakert, ami a az új szezon (és nem az új év, mert az egy másik teafogalom) első szedéséből valódi, friss teát készít. Ha van valami a teavilágban, akkor ez az igazi különlegesség. Ezt a teát úgy nevezzük Shin Cha, ami annyit jelent új tea. Senchaként elkészített nem sencha, hanem shincha. A senchaként, finomra gőzölt tea mindent átment, amit a tea kínál. Mi van a japán teákban, különösen pedig a shin chában, ami nem maradt meg a többi zöld teában? Először is a szokásosnál kisebb 2,5-3 % koffein (ez még mindig harmadával haladja meg egy finom etiópiai kávé koffeintartalmát.)Azután kiemelkedő csersav (tannin) mennyiség, 17-20% (a matcha ezzel szemben csupán 10%!) és szédületes, szembeszökő a C-vitamin, valamint aminosavak. Kezdjük azzal, hogy amikor a csodálatos ködös reggeleken szedni kezdik az olivát és csordultig telt lélekkel végigkísérjük az útját egy 500 éves toszkán oleificio romlott, porló kövei között, majd a prés alá tartjuk a poharunkat és a friss kenyérre eresztünk az éppen kicsorgó, átlátszatlanul opálos, ködös olajból, akkor az .... csíp. Tombolnak az egészség csersavai. Fél év múlva lenyugszanak, átfejtjük az olajat, tiszta lesz és édes. Amikor belenyomjuk az orrunkat a shin cha zacskójába, csalódunk. Valami frenetikusra számítottunk, de az illatok nagyon visszafogottak. Gőzbezártak. De azért ott csillognak a színek, ízek, illatok, csak éppen határozatlanul, bizonytalanul, imbolyogva.

Teafelhő emelkedik

Megtesszük a szokásos előkészületeket, átmelegítjük a csodálatos Hagi kerámiát, bele a teát, majd beledugjuk illatmérő orrunkat a meleg teába. Semmi. Úgy értem semmi az ilyenkor megszokott erőteljes ízes, vastag, zöld illatokhoz képest. A must egyébként messzeszálló, cukortól csepegő, gyümölcsös illata is vékony. Inkább friss, mint illat. Nagahiro Yasumori úr egyszerű választás elé állított. Van egy híres Uji Shin Cha ültetvény, de az idén 12.000 Yen, kb 20.000 forint 100 gramm, vagy van Wadzukából, egy szintén Uji kerületből egy öregúr hagyományos módszerekkel termelt, fiatal teája, ha nem is tizedannyiért, de majdnem. A shin cha termelés a lehető legspecializáltabb eredet termék, igen kis mennyiségben. Inkább amolyan lélekemelő tea és az új szezon fokmérője.A Nayg Globális Felmelegedésben a shincha az idén jó 2-3 hetet késett az eddigiekhez képest. Íze tavaszi erősből, nyári zsengére szelídült. Ez egy ilyen év és ki tudja, milyen lesz még. Miközben 75-80 C^o-on felöntöm a teát, érzem, hogy az érzékelhetetlenül halvány illatok hatására zakatolni kezdett a testem. Nem fedem le a hoihint, nézem mit tesz a víz az új teával. A tea alulmarad, tűvékonyan, aztán mint egy hamufelhő felkerekedik és gomolyodik, megtölti a kannát. Hihetetlen látvány. Nem várok sokáig, két perc után erős teákon edződött lélekkel leöntöm 2007 első teáját. Első benyomás, hogy szúr. Mint egy olcsó sencha. Második benyomás, hogy a szúrás mentén erős, kesernyés íz terjed a torkomba, fölötte fejtetőm fölé ér a tea üdesége. Erős, mint az új kedv, szúr és éles, mint a frissen élezett tőr, és tágas, tágas, nagyon tágas. Harmadik, negyedik, szelídebb felöntése frenetikusan lágyra sikeredik, de a senchák intenzitásához képest mégsem csendesül, hanem megtartja dinamikáját. Napok óta öntöm, öntöm, újra felöntöm és azon gondolkozok, hogyan lehetne írásban átadni az elsődleges érzéseket és a kívánalmat, amit ez a tea teremtett bennem. A lányok a teaházban azt mondták: gyermekláncfű, én azt mondom csalán, vagy friss olivaolaj.

Miközben ezen gondolkozok, Dani fiam, (aki a társadalom teafogyasztási szokásait jól leképezve egyetlenként szereti a jó teákat nagyszámú utódaim közül ) bozontos fejjel felém fordul és miközben rág valamit, azt mondja.

"-Apa! Ezt finomabb enni, mint meginni!"

Nagahiro Yashumorinak dagad a keble Wadzukában.

Ugrás az oldal tetejére