Új   zen,   modern   teaház


Teaház Prágában

 

David Maštálka az A1 Architects építészirodától Vojtech Bilisic szobrász közreműködésével

építette ezt a kortárs teaházat Prága Hloubětín kerületében. A megrendelés magánszemélyhez

kötődik, a teaház pedig egy dombon fekvő, kertvárosi rész hagyományos sátortetős házai között, egy kert végében épült fel.

 

Teaház Prágában

 

cajovy dum

 

A teaház egyben Maštálka diplomamunkája. A téma kibontásához egy naganoi  út szolgált ihlettel és tapasztalattal, nem is akármilyennel. Davidék Terunobu Fujimorinál vendégeskedtek, aki az elmúlt évtized nagy visszahngot kiváltó Takasugi-an nevű,  fa tetején épült teaházának tervezője és kivitelezője és személyesen is közreműködött a prágai teaház szerkezetének kialakításában.

 

cseh teaház

 

cseh teaház

 

A teaház hagyományos anyagokból épült, érdekessége a bevilágító kupola, ami papíron keresztül szűri be a fényt. Fontos, hogy a teaház a japán teaház építészet hagyományait tiszteletben tartja ugyan, de nem adaptált, importált elem, hanem teljesen önálló koncepció. Ez vonatkozik a térkezelésre, anyagválasztásra és minden egyébre. A tatami helyett egy más megjelenésű gyékényszőnyeget találunk, az eredeti teaház vakolat ívelt falat borít. Nem találunk szűkített bejáratot és rojit sem, a kert még korántsem épült fel a teaház köré. A külső fa lamella emlékeztet a Marukyu - Koyamaen központ szintén teaházat rejtő aulájára és a teaház szent helyének számító tokonoma és a virág helye is szabad értelmezésben került fel a falra, összességében igazán megkapó  képet nyújtva. A teaház építőmestere Vojtěch Bilišič volt, az építkezés 35 napig tartott 2008 áprilisa és májusa között és összességében másfél-millió forintnak megfelelő koronába került.

 

cajovy dum

 

Rövid kivonat az építésszel közölt interjúból:

 - Milyen hatással volt ez az épület az építész szakmai fejlődésére?

- Az építész iskola a szabadság meglehetősen tág határait jelöli ki, amelyeken belül az ember az építészet jelentésére, az építészet éa az azt körülvevő fizikai és szellemi környezet közötti kapcsolatra adható válaszokat keresi. A válaszok megfogalmazsára tett folytonos erőfeszítések szempontjából ez a szabadság igen gyakran halálos az ember kreativitására. Talán ennek a tapasztalatnak a révén fogalmazódott meg bennem, hogy az építész és az éptészet nem adaptálódhat mindenféle előzetesen meghatározott struktúrához. Sztereotípiák mentén gondolkodunk és a félelem az ismeretlentől megfojthatja a kreativitást.

.. Elsősorban azért választottam ezt a teret diplomamunkának, mert a teaház egy kis ház nagy belső tartalommal. A feladat egyértelmű; megtalálni az optimális formát és a tea-összejövetelhez szükséges teret, úgy hogy azt a lehető legkisebbre csökkentsük. Nem hiszem, hogy különösebben nagy hatást gyakorolt volna bárkire is, de a bizottság végül elfogadta.

 - Én, mint építész az ember és tér közötti kapcsolat vizsgálatában vagyok érdekelt.  Ebben a kontextusban évek óta a minimális tér ismérveit vizsgáljuk. Amikor a diploma keretében újrarágtam ezt a témát, nem jutottam végső eredményre. Minden a pszichológia, az érzékelés, a szubjektum és azok határai körül forog. Ezt átültetve a mindennapi élet problémáira, az a kérdés, hol van az élhető élet minimalizálható, de még elfogadható, élvezhető határa? Végül ezt az egész problematikát próbáltam kifejteni a teaház kicsiny terében.

   Különféle kapcsolatokat próbáltunk mozgósítani, végül, mint turisták töltöttünk két hónapot Japánban és előzetes levelezés után Fujimori professzorral is találkoztunk.  Vele és tanítványaival és a prágai központ közötti együttműködésből született meg a teaház és a professzor úr volt olyan szíves, hogy meglátogatott minket az építés ideje alatt.

Fujimori úgy definiálja a még élhető legkisebb tér fogalmát, mint valami atomi, oszthatatlan részt. Sokat beszélgettünk erről a témról a professzor úrral, beszélgetésünket még az Arcitekt két száma is közölte. A legkisebb élhető tér koncepciója Japánban  mind történelmileg, mind a jelenkorban nagyon is jelen lévő, sokat kutatott és megélt probléma. Minato-ku körzetben laktunk Tokyo egy kerületében, mindössze 6 négyzetméteren, mégis teljes kényelemben. Arról tanultunk, hogyan élnek az emberek, milyen kapcsolatok működnek egy ilyen kis térben, mik is egy emberi lény valós szükségletei. Sok újat tanultunk és egy sor kérdést vetettünk fel. A mi perspektívánkból nézve a minimális tér fogalma természetesen relatív. Mindent összevetve meggyőződésem, hogy az embereknek hiányzik egy ilyen tér megélésének az élménye, már csak azért is, hogy fel tudják mérni saját valós igényeiket. Amikor azt mondjuk, hogy egy teaházat hoztunk létre, akkor nem valamiféle szubkultúrához, vagy játszani vágyó különleges csoporthoz tartozónak valljuk magunkat. Isten semmiféle csoporthoz sem akar tartozni. Csupán egy kis térrel való találkozást akartam életre hívni, ha gondolkodni akarunk valamiről, a részesévé is kell válnunk. A mi teaházunk nem valamiféle ortodox keleti megszállottság jegyében született - éppen ellenkezőleg.

cseh teaház

 

Mi itt a magyar-japán tea útjáról nem érezzük feladatunknak, hogy a teaházzal kapcsolatosan bármiféle esztétikai elemzést, vagy kritikát gyakoroljunk. Fontosnak érezzük, hogy ez az épület nem a design és nem a divat jegyében született, nem csak hangulatot kíván közvetíteni. Világos az is, hogy egyedisége kizárja a másolás lehetőségét, mindenkinek saját teaházát kell megszülnie, mindenkinek saját tereit kell belaknia és a fentiek tanulságaként - szűkítenie.

A kérdés az, hogy a riportban kifejtett minimális tér megélésének szükségessége milyen visszhangra találhat a mi vidékünkön; másképp szólva:  lesznek-e követői ennek a kétségkívül izgalmas teaház interpretációnak teát gyakorlók és teán kívüli emberek körében?

A teljes prospektust itt találják.
 
Ugrás az oldal tetejére