A   chanoyu   kezdetei


 

 

                  moqi4

                    Muqi Fachang: Templom esti ködben (1260 körül)

 

Az Eisai-t követő időszakban a teaivásnak sajátos zen etikettje alakult ki a rend templomaiban, elsősorban azzal az indoklással, hogy a tea segít a fáradtság leküzdésében a meditáció során. A teafogyasztás egészségügyi előnyeit spirituális tartalommal ruházták fel. Ezzel együtt a tea társadalmi elfogadottsága is nőtt, amiben nagy szerepe volt a korai, XIV. századi, szintén a zen szekták közösségeiből kiinduló teatalálkozóknak, az ún. chayoriai partiknak. Ezek a tea vendéglátó események szórakoztató összejövetelek voltak, mai fogalmaink szerint teakvízként működtek, amelyeken a résztvevőknek különböző teák származását és fajtáját kellett kitalálni és egyúttal egy szélesebb társasági összejövetel részei voltak. Maga a tea kvíz, avagy toucha, olyan partik fénypontja volt, amelyeken a tea mellett megjelent az alkohol, a tánc, zene, költészet és festészet. Ezek a partik az életet habzsoló, a finom és kevésbé előkelő élvezeteket egyformán hajszoló természetük miatt a szanszkrit vajra, azaz gyémánt – értsd fényűző túlzás - japánul basara nevet kapták. A fényűzés mint legfontosabb cél elsősorban kínai eredetű luxuscikkek előkelő körökben való felvonultatását jelentette. Ezeket a kincseket, amiket összefoglalóan karamononak hívtak, a hivatalos szertartás helységében a zashikiben állították ki, ami egyúttal irodalmi, művészeti találkozók helyszíne volt és itt jelentek meg az első bonsai-ok is. Erre jónéhány korabeli festett tekercs és leírás szolgál bizonyítékul. A tea túllépett orvosság szerepén és kilépett a rendek falai közül is az elegancia, a társadalmi érintkezés, a rang elismerésének fontos eszközévé vált. Az a ma is nagyon elterjedt vélekedés, miszerint a tea hangulatteremtő, esztétizáló időtöltés, egyáltalán magasrendű esztétikai megnyilvánulás, éppen a Muromachi-kor teastílusában fogant. (Paradox módon éppen az üres esztétizálás vezetett a teával való foglalatosság filozófiai kiüresedéséhez, a rossz ízlés, immorális attitűd, az ún. vulgáris tea megjelenéséhez.)

 

 

          kasuga

 

 

A Shasekishu,a buddhista mesék gyűjteményében találhatunk egy történetet, ami jól jellemzi a tea alsóbb osztályokba való elterjedését is. Egy pásztor az úton poroszkálva meglátott egy buddhista szerzetest, amint teát ivott. Mivel kíváncsi volt megkérdezte, mire jó a tea. A szerzetes azt válaszolta, hogy a tea olyasmi, mint az orvosság, aminek három fő jótéteménye van: elűzi a fáradtságot, segíti az emésztést, valamint segít a szexuális vágy visszafojtásában. Mire a fiú: "- na nekem erre nincs szükségem" - azzal továbbment. Bár a teát visszautasította, a Kamakura időszak végére datálható történet arról tanúskodik, hogy a tea már a mindennapi élet része volt.

A teaszoba, a zashiki berendezése lassanként külön enteriőrként kezdett hatni és egy időben a találkozók fő fogadó helyisége is volt kaisho néven. A berendezési tárgyak között elsősorban Song dinasztiabeli kínai és a koreai kerámiművészet által gyártott tenmoku (kínaiul: tianmu) teáscsészék, ún tenmoku chawanok, valamint Song és Yuan dinasztiabeli sougenga festmények, (mint a fentebb látható Muqi bámulatosan árnyalt képei, vagy Liang Kai és Ryo Kai festményei) és a tárgyak kiállítására szolgáló daisu lakkozott állványok játszották a fő szerpet. Ezek váltak a későbbi teaszertartás ma is létező központi elemeivé. A fényűző tárgyak virágzó kereskedelmet és élénk, gyűjtő tevékenységet vontak maguk után. A Kitayama korban, a XIV. sz. végén a komoly gyűjtők már komplett katalógusokat hoztak létre a gyűjtemények és híres tárgyak nyilvántartására, ilyen volt a Gyomotsu one mokoku., avagy „a kínai kincsek fénye”. Akár gazdasági érdek, akár esztétikai szükség szülte, a Higashiyama-korban már megjelentek az első japán kézművesek, akik a nagy értékű kínai kincsek stílusának nyomain elindulva önálló stílust alakítottak ki és ezzel új, véglegesen különálló irányba terelték a japán tea útját.

 

 

                    daisu tea állvány

                  A nagoyai Chiyotaikai hercegnő arany daisuja a teaszertartás eszközeivel
                           Edo korszak - Tokugawa Művészeti Múzeum - Nagoya


Luxus után letisztultság és elegancia, azután polgárháború, láng és vér. Ebből születik a föld teája, a wabi.
Erre tovább
 
 
Ugrás az oldal tetejére