Takeno   Joo   -   Teaház   4   és   1/2   tatamin


 

 

  teinai yuraku small 2
 
Teinai Yuraku - A pihenés pillanatképei egy főúri kastélyból
Ezen, a XVII. sz. második feléből származó, a Japán Ukiyoe Múzeum tulajdonában lévő táblaképen egy privát, lejjebb pedig egy, a nagyközönség számára is nyitva tartó teaház berendezését látjuk. A privát kunyhószerű teaház a sűllyesztett tűzhellyel (ro) a Takeno Joo által kidolgozott formákat követi, míg a nyitott teaház a fényűzőbb shoin berendezés példája.

 

Takeno Jou name takeno joo, más átiratban Jôô , vagy Shou (1502-1555), a teaszertartás ma ismert formájának kialakítója. Bár az előzőekben említett souan stílus éppen szekularizált eszköztelensége miatt nem vált népszerűvé, Jôô ezen az alapon fejlesztette tovább a teaszertartás környezetét, utána a teaszertartás elemei már csak stílusjegyekben változtak. Jôô a mai Nara prfektúrában található Yamato városkában született. Apja az Onin háborúban elvesztette apját és minden vagyonát és árvaként bolyongott éveken keresztül, míg végre Sakaiban telepedett le és egy bőrvérteket árusító prosperáló kereskedés vezetője lett. Jôô még fiatalon, tizennégy éves korában Kyotóba ment, ahol pár évig a kor legnagyobb hatású (udvari) költőjétől, Sanjonishi Sanetakától renga írást és művészi füstölőkészítést tanult. Visszatérve belépett a Nanshu-ji kolostorba, ahol zennel, majd teával foglalkozott Sogo és Sochin mesterek keze alatt és vált Shoku óta a legnagyobb teamesterré. Tanulmányait csakúgy, mint Shuko, a kereskedelem révén folytathatta, teamesterré érve az apai örökség révén igen gazdag ember hírében állt. Jôônak a teahagyomány szerint 60 saját meibutsu (híres, értékes teaeszköz) volt a birtokában. Eredeti nevét tevékenységeinek és címeinek megfelelően változtatta, eredeti neve Nakamura Shinshiro, kyotói beceneve Daikoku-an (a japán konyha és szerencse védőistene), zen neve Ikkan Koji volt, a Takeno nevet a családját tönkretevő háborúra való hivatkozással vette fel. Kései éveit teljes visszavonultságban, csak tanítványaival, a természettel és a teával foglalkozva élte le.


Chasaku (teaszedő) Jôô gyűjteményéből. A chasakut, addigi díszes, sokszor elefántcsontból készített, vagy intarziás kidolgozása helyett egyszerűen bambuszból faragta ki.
takeno joo chasaku
takeno teahaus
„Wabi no fumi” - Levél a wabiról című írásában ez áll:

” Úgy gondoljuk, hogy a Wabi őszinteség, körültekintés és önmagunk visszahúzódó elrejtése, mind érzelmileg, mind valóságosan.”

 
A korai taoista irodalomban gyökerező melankolikus renga költészet vonásai lépten nyomon tetten érhetőek a teaszertartás átalakítása során. A Shuko által kialakított 4 ½ tatami méretű teaház korábban fehér papírral bevont falait egyöntetű, földes, agyagos megjelenésű „vakolatra” cserélte, az alsó elválasztó sorba pedig versrészleteket írt fel. Az addigi, bár egyre rusztikusabb, de mégis finoman megmunkált fával készített kunyhó szerkezetét göcsörtös, alig megmunkált fára és bambuszra cserélte, lehetőleg úgy, hogy a felhasznált anyagokon felismerhető legyen a természetben felvett, eredeti tartásuk. Az egyetlen valóban díszes alkatrésznek a finoman kidolgozott, lecsiszolt tokonomát hagyta meg, ez maradt az eltelt századok hivalkodó teahelységeiből. Joo saját munkájának köszönhetően maga is jómódú volt, de ő csupaszította le teljesen a teaszertartásban résztvevő eszközöket új identitást adva a szegényes megjelenésű, mégis rafinált és elképzelhetetlenül drága tárgyaknak. Ezek a tárgyak tulajdonképpen befektetésként funkcionáltak. Abban a korban, amikor bármiféle érték egyik pillanatról a másikra semmisülhetett meg, egy agyagos megjelenésű, apró teatartó, egy fekete rögszerű teáscsésze, vagy egy vas vízmelegítő tulajdonképpen könnyen megmenthető, elrejthető tárgy volt. Értékük ezzel párhuzamosan elképzelhetetlenül nagyra nőtt. A kínai eredetű valóban díszes, fényes kincsek (kakemono) helyére lépő kollekciós szenvedély tárgyaivá váló wabi eszközök (meibutsu) fantasztikus, vagyonokkal felérő árakon cseréltek gazdát. Joo tárgyaiban még visszaköszön a régi, kincseket csodáló kor, az igazi wabi eszközöket majd az őt követő teamester Sen no Rikyu fogja kialakítani.

 

                    japán teaház vakolat

 

 

Ő vitte be a teaházba az eredetileg egyszerű rizstartóként szolgáló fa víztartót a friss víznek (mizusashi), fosztotta meg elefántcsont ékszer lététől a tea szedő kanalat (chasaku) és nem utolsósorban, legalábbis a hagyomány szerint ő változtatta a chaki (teaparti) nevet chanoyu-ra (forró víz teához).

 


Egy nap egy barátjával Araki Dochinnal éppen arról vitatkoztak, mi is az igazi szépség, amikor az Fujiwara KomonTeika versét idézte:
  Mi-wataseba
  Hana mo momiji-mo
  Nakarikeri
  Ura no tpmaya no
  Aki no yugure
 
  “Sem virágszirmok, sem színes levelek
  nem díszítik azt az egyszerű sással fedett kunyhót,
  ami a tengerparti fövenyen áll az őszi alkony magányában.”



  Joot annyira magával ragadta a vers tömör hangulatfestése, hogy azt a wabi tea lényegét kifejező jelenetként egy tekercsre írta és kiállította a teaházában.

 

  Jôô Tembun 24 éve (1555) 10. havának 29. napján halt meg. Fogadott fia, Imai Sôkyû, azonnal apjához sietett, amikor hírt kapott állapotának rosszabbra fordulásáról. A tea, amit Jôô ugyanazon hónap második napján vendégeinek, fogadott fiának és Yamanoue Sôji nevű tanítványának felszolgált, valószínűleg az utolsó volt életében. Ezt megelőzően, még a negyedik hó 2. napján egy kora reggeli teaszertartáson vett részt Rikyû vendégeként. Ezen a szertartáson Rikyû rejtett kincseit (Muqi egy tekercsét és egy koreai teáscsészét) állította ki. A szertartáson résztvett még a fogadott fiú és egy Sakai illetőségű kereskedő, Mozuya Sôan, Rikyû későbbi tea mester társa. Jôô valószínűle ekkor hagyta Rikyûra több, értékes (meibutsu) teaeszközét. Az új generáció átvette a régi mestertől a tea-hagyományt.


Jôô viszonylag korai halála időpontjában egy már kiforrott, új teastílus elismert mestere volt. Kora a zűrzavarok és véget nem érő háborúk időszaka volt Japánban. A fogyasztó közönség, a sógunátus kegyetlen harcosai, a kulturális identitását épp kialakító új társadalmi osztály, a hosszú háborúkban meggazdagodott kereskedők készen álltak egy újkori életforma és abban vezető szerepet betöltő társadalmi, művészeti dialógus befogadására.

 

 

yojohan méretek

  A "yojohan" a 4 1/2 tatami méretű teaház jóval kisebb az addig megszokottaknál. A tatamik az addigitól eltérően faltól falig érnek, öt vendég és a vendéglátó egészen közel kerülnek egymáshoz. A yojohan architektúrájáról, jelentéséről részletesebben a teaház címszó alatt olvashatnak.

 

public small teahaus

 

  arrowsmall TOVÁBB
   

 

 

 
Ugrás az oldal tetejére