A japán tea kezdetei, Eisai

kissa youyuki

"...Először is: a máj a savakat kedveli, a tüdő a csípős ízt, harmadjára a szív a keserűhöz vonzódik, míg a lép az édeset szereti. ötödjére pedig a vese a sós ízek megszállottja. Ezen túl: ez az öt szerv megfelel az öt elemnek (fa, fém, tűz, föld, és víz), valamint az öt égtájnak ( kelet, nyugat, dél, a centrum és észak) Ezek a szervek éppen ennek az érzékiségnek a révén különböznek egymástól. Ha egy szerv egyoldalúan nagy mennyiségben részesül a számára kedvező ízben, akkor túlságosan is megerősödik, a vele szomszédos szerv pedig meggyengül, s végül mindkét szerv betegségek áldozatául esik. A felsorolt ízek, mint a savas, csípős, édes, vagy sós könnyen elérhetőek, ezért gyakran élünk is velük. Nem szívesen vesszük megunkhoz viszont a keserű ízt hordozó dolgokat, és a látszat ellenére nem is egykönnyen elérhetőek. Ebből következően, bár a négy szervünk erős lehet, végül éppen ez lesz az oka annak, hogy szívünk megbetegszik. Ha a szív beteg, az összes érzék és az összes íz összetűzésbe kerül vele. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a beteg mindent kihány és alapjában véve képtelen táplálkozni. Ha az ilyen betegségben szenvedő ember teát iszik, a betegsége elillan. Az olvasónak is tudnia kell, hogyha a szív beteg, a beteg ember izmainak és bőrének színe sem egészséges, az élet pedig jelentősen megrövidül. Mi, japánok, nem eszünk keserű dolgokat. Csak a nagy Földön (Kínában) isznak az emberek teát és ez az oka annak, hogy ott az emberek nem szenvednek szívbetegségben és jóval tovább élnek.

A szív a négy fő szerv ura.

A tea a legfontosabb a keserű ízű dolgok között. A keserűség az ízek ura – ez az elsődleges íz.

Végülis ez az oka annak, hogy a szív vonzódik ehhez az ízhez. Ha fizikailag gyenge vagy és beteg, a szíved nem bírja a küzdelmet és előbb-utóbb megszűn dobogni. Ha viszont gyakran iszol teát, tele leszel életerővel.."

Eisai, egy buddhista szerzetes (1141-1215) 1168-ban tett látogatást a Song dinasztia Kínájában. Eisai első látogatása alkalmával alig 6 hónapot töltött a Tiantai hegyen a Chan (zen) szekta központjában. Második utazásakor, 1187-ben hosszabb tanulmányutat tett Xuan Huaichang mester tanítványaként. 1191-ben elnyerte a zen tanító címet és a zen kultúra számos tárgyát, kéziratokat, faliképeket és teapalántákat, valamint teamagvakat vitt magával Japánba. Hazatérésekor megalapította a Rinzai zen szektát, és Kyushu távoli vidékén a Hoonji zen kolostort, Japán első zen templomát. A teamagvakat Kyushu északi részén a Seburi hegyen ültette el, ez lett a japán tea szülőhelye. A későbbiekben hosszú és türelmes vallásdiplomataként ügyködött az egymással vérremenő harcot vívő buddhista irányzatok között saját tanai népszerűsítéséért. Végül Kyotót elhagyva az új, felemelkedő földbirtokos-harcosok, a szamurájok körében talált lelkes fogadtatásra Kamakurában. Kyoto első zen templomát 1202-ben alapította, ez a ma is látható Kennin-ji.

Eisai áldozatos működését követően a tea hihetetlenül népszerűbbé vált. Az Eisai és tanítványai által importált mocha porrá őrölt tea ugyanakkor nem hasonlított a ma ismert ragyogóan zöld matchára. A Song dinasztia teája, minden idők talán legszebb teája, tömbökbe préselt, feketére lángolt és szárított, de belül fehér, porrá őrölt fehér tea volt. Bővebben erről a teáról itt olvashat. Ahogyan a tea korai időszakában a Han Kínában, úgy a japán tea korai időszakában is gyógyító tulajdonságai miatt kedvelték. Erre éppen Eisai traktátusa, a fentebb idézett

Kissayôjô Ki

               kissa youyuki

( Az egészség megőrzése a teaivás által) a bizonyíték

Bár a szöveget az első japán teaszövegként tartják nyilván, valójában egy szerzetes orvosi traktátusa a teának az ember fizikai és mentális állapotára gyakorolt pozitív hatásáról . A könyv szerény nyitómondata így hangzik: "a tea a halhatatlanok életet adó itala". De a halhatatlanság helyett nagyon is prózaian kezdődött a tea japán pályafutása. Kempo 2 (1214) évében, amikor Minamoto no-Sanemoto sógun kigyógyíthatatlan másnaposságban szenvedett, Eisai teát készített neki, amitől a nagyúr egykettőre rendbejött. A történetet az Azuma Kagami írja le. Ezekután Eisai a sógunnak adta traktátusát, ami részletes útmutatásokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogyan lehetséges, hogy a tea életelixírként hat a beslő szervekre és meghosszabbítja az életet. A könyvecskében felsorolt pozitív hatások jó részét már a modern tudomány is igazolta. A könyv összegzésként megállapítja, hogy a tea segít megőrizni az egészséget, élesíti a tudatot, erkölcsös életmódra nevel és elvezet a spirituális megvilágosodáshoz. Ezenkívül megadja a teakészítés és felszolgálás részletes etikettjét.

A Kissa Youyukiból vett fenti idézet jól tükrözi a kor mítikus-taoista világértését. A kínai tanulmányútról visszatérő zen szerzetesek a taoista tanítások és a Ji-King (a változások könyve) akkor rendkívül népszerű világmagyarázatában vélték megérteni a világ rendjét. A Ji King öt elemre épülő világmegértése mára misztikussá egyszerűsödött, de a zen szerzetesek ügyködése nyomán máig fennmaradt a tea vallásos-gyógyászati emlékezete és interpretációja. Zen és tea a kezdetektől fogva kéz a kézben járták útjukat Japánban.

Fürj - Li Anzhongnak tulajdonított függőkép a Déli-Song dinasztiából (1127-1279)

Eisairól bővebben itt.

" Amikor hosszú idővel ezelőtt én, Eisai Kínában jártam, azt láttam, hogy a tea olyan drága volt az embereknek, mint a szemük fénye.... A legmagasabb rangú hivatalnokoknak és egyházi elöljáróknak, a legkitűnőbb szerzeteseknek ajánlották csak fel.... Egy kínai orvos egyszer azt mondta nekem: - A különböző orvosságok nem fejtenek ki semmiféle hatást olyan embereken, akik nem isznak teát. Krónikus betegségeket lehetetlen meggyógyítani, ha a szív gyenge. Miért van az, hogy a mai elfajzott idők jeles orvosai nem teszik ezt nyilvánvalóvá?"

Erre tovább

Ugrás az oldal tetejére