FUKUSA - EGY KENDŐ JELENTÉSEI
|
A teaszertartás talán legkülönösebb pillanata az, amikor a vendéglátó, miután minden eszközt behordott saját tatamijára, a vizet is felfedte, előhúzza övéből bíborszín selyemkendőjét és rituálisan megtisztítja a teát vendégül látó, teát érintő eszközöket, a teatartót és a teaszedőt. Ez a tisztálkodás hosszadalmas, rejtett és érthetetlen. Nyilvánvaló, hogy az eszközök nem koszosak, a szertartás előtt megtisztogatták őket, sőt soha nem voltak koszosak. Akkor mivégre ez a titkzatos, rituális, gyerekes játék? Ahhoz, hogy megértsük, meg kell értenünk magát a fukusát. |
|
|
A XVIII. századi Genryu Chawa (Mesék az eredeti tea útjáról) című elbeszélésgyűjteményben Yabunouchi Chikushin a következő megállapítást teszi: "A nagyszerű Murata Shuko szerint a teaszertartás célja hogy tiszteletteljes, harmónikus, tiszta és nyugost lelkiállapotba kerüljünk." Tiszta és nyugodt itt egyet jelent, egyszerre jelent egyszerű, letisztultat és minden mellékestől megtisztítottat. A gondolatokat is le kell simítani és tisztítani. A Tea útján a vendéglátó, csakúgy, mint a segédje (hanto) egy dupla vastagságúra összevarrt, négyzet alakú, selyemből készült kendőt használ. A vendégek is övükben hordanak egyet szükség esetére. A fukusa a tisztaság megjelenítője és durva hasonlattal a katolikus szertartásokon használt, a kelyhet megtisztító kendő szerepét tölti be. csakhogy a fukusa jelentésköre egészen összetett. Azok akik legalább belekóstolnak, vagy részben megtanulnak legalább egy szertartásformát (temae), azok sem gondolják végig a fukusa köré felépített tisztogatási jelenetet, örülnek, ha sikeresen végigkövetik azt.
A fukusa jelölésére sokféle kanjit használnak, amik általában azt jelentik, "finom szövet", "finom ruhadarab". A XVIII. századi erősen formális szertartások során Rikyu nyomán a fukusának több formája alakult ki. Az alapvető típusok a bíbor, a barna és a zöld kendő. Bíbor és barna színű kendőt használnak az idősebbek, vöröset a fiatalok és a nagyon öregek. Ezekben a színekben mindben közös, hogy a budhista hagyományban a legmagasabb fokú tisztaságot fejezik ki. Ugyanezekben és korábbi forrásokban felbukkan a "wakin" terminus. Wakin a fukusát jelentette, sőt van egy olyan teaszertartás, aminek ugyanez a neve. Ez egy eredeti Rikyu féle szertartás, amiben egy klasszikus, duplán hajtott kendőt egy bizonyos módon használnak az eszközök tisztítására. Ebben aszertartásban a kendő neve "kobukusa" (ősi fukusa). éppen ezzel a szertartással kapcsolatos az az elmélet, ami szerint a kobukusa voltaképpen annak az ősi kínai szokásnak a leszármazottja, amikor szertartások során a vendéglátó egy selyemövet öltött magára, így különböztette meg magát a vendégektől. Ehhez hasonló öv ma is látható a koreai szertartásokban. |
|
A teaszertartások során a fukusával való tisztogatás neve a "fukusa sabaki" (szó szerint fukusával bánni). Háromféle mód létezik a fukusával való tisztogatásra, a formális, a félig hivatalos és az egyszerű, azaz shin, gyô, sô. Ezek közül a natsume (a híg tea elkészítéséhez használt matcha tárolására szolgáló lakkozott, festett, fa tartó) tisztításának szokásos gyakorlata az egyszerű mód, míg a chaire ( a sűrű koicha elkészítéséhez használatos matcha tárolására való eszköz) megtisztítása a yohosabaki. Yoho azt jelenti a négy égtáj. Mit keresnek az égtájak a fukusában? Amikor a fukusa kiterítve nyugszik, az a "mu", azaz a semmi állapota. amikor kettéhajtva a vendéglátó övébe kerül, a kifelé eső rész a menny, vagy égbolt, a befelé eső a föld, a vendéglátó egybesimítja vele eget és földet. Ez más szavakkal a yin és yang manifesztuma. Négyfelé hajtva a fukusát a shitenno - A Négy Égi Királyság reprezentációjává válik és egyesíti magában a négy égtájat északot, delet, keletet és nyugatot. A vendéglátó, miközben a teaszertartás eszközeit tisztogatja azt az érzetet kelti, hogy magát a világmindenséget hordja fel az eszközre.Ha a fukusát nyolcrét hajtjuk, akkor belépünk Buddha megvilágosodásának birodalmába. Aki ezeknek a jelentéstartalmak ismerete nélkül kezeli a fukusát, csak egy lepedőt hajtogat.
Rikyu előtt csak egyféle fukusa létezett, a kobukusa. A ma ismert fukusát Rikyu felesége Soon találta ki és pontosan négyszer akkora volt, mint az eredeti. Ez az oka annak, hogy a szertartásokon a teával foglalatoskodó emberek mindkét kendőt, egy ősi kobukusát és egy jóval nagyobb, de az élein összevarrt mai fukusát hordanak. Az élek reprezentálják a négy égtájat és a fő elemeket.
|
|
|
A fukusa a teaszertartás átalakulásával világiassá vált. Attól kezdve, hogy nők is résztvehettek a teaszertartás vendéglátójaiként a vörös szín lett a hölgyeké, a bíbor a férfiaké. Aztán a szertartás tiszta selyemkendője a családi ünnepek szertartásosságát hivatott emelni; ajándéktárggyá vált. Hamarosan díszek, motívumok, aranyozott, platina, ezüsthímzés került a selyemkendőre, ma is így szerepel a legértékesebb családi ajándékok között.. |
|
| |