Chasen tea felverő
A chasen eredetével kapcsolatos egyik legfontosabb forrás egy vándor szerzetesnek, Kuyának (903-972) tulajdonított, mindössze egy oldalas dokumentum, az Obuku Chasen Yuraiki (az Obuku Tea pamacsok eredetéről), amit valószínűleg chasen árusok használtak amolyan kézikönyvként. Kuya egy korai nembutsu pap volt, aki aszkétizmusával olyan sok követőt állított maga mögé, hogy egyenesen Manjusri boddhiszattva megtestesülésének tekintették. Egy 951-ben kitört járvány megállítására egy Kannon szobrot faragtatott ki fából, egy chasent készíttetett hozzá, majd teát készített és azt az istennőnek ajánlotta fel.
"Mivel Kuya ebben az időben egyedül volt és híján volt elegendő erőnek, ezért nem menthette meg az embereket a járványtól. Jó példáját követve azonban gyakorlattá vált, hogy az emberek az Új Év harmadik napján teát ajánlottak fel, ezt obuku néven ismerték (tea az isteni uralkodónak). Még ezekben a napokban is sok ember zarándokolt el a Gion kapuhoz és vitt haza az Új Év reggelén lobogó máglya maradékából, majd a parázzsal otthon tüzet gyújtottak, vizet melegítettek és az obuku intelmeit követve egy Kuyado chasennel teát készítettek. Ezzel remélték megvédeni magukat az Új Évben rájuk leselkedő járványoktól."
Az Obuku tea eredetileg azt jelentette: teát ajánlani Buddhának és a tea templomnak való felajánlásában jelképesült, egyúttal a szegénység elleni védelemként, később a betegségek megelőzésére szolgált. Ugyanilyen előnyökkel kecsegtetett a Kuyado templomban árult Kuyado chasenek használata. Mivel ebben a korban (X. sz.) a tea és a chasen használata még nyilvánvalóan nem lehetett elterjedt, ezért valószínű, hogy a történetet csak jóval később találták ki a chasen kereskedők. Mindazonáltal a későbbiekben szokássá vált a chasenek az év utolsó hónapjaiban való árusítása, úgy, hogy a kereskedők a császári palotaegyüttes hátsó bejáratánál gyülekeztek, majd innen indultak az ország legkülönbözőbb vidékei felé.
"Mivel a feje nem borotvált, ezért nem szerzetes, de mert papi ruhát visel, nem evilági személy. Chasent árulva bejárja a világot, kezében egy tök lóg és a dolgok múlandóságáról énekel."
A víz megérintése chasennel a torokba ragadt halszálka kiszabadítását jelentette és úgy tartották, hogy a chasennel megérintett orvosság hatékonyabbá válik. Az Obuku Chasen Yuraiki végén egy fametszet található, amin egy Kuyado chasen kereskedő látható félig szerzetesnek, félig kereskedőnek öltözve, mellette a következő felirattal:
A chasen eredetével kapcsolatos egyik legfontosabb forrás egy vándor szerzetesnek, Kuyának (903-972) tulajdonított, mindössze egy oldalas dokumentum, az Obuku Chasen Yuraiki (az Obuku Tea pamacsok eredetéről), amit valószínűleg chasen árusok használtak amolyan kézikönyvként. Kuya egy korai nembutsu pap volt, aki aszkétizmusával olyan sok követőt állított maga mögé, hogy egyenesen Manjusri boddhiszattva megtestesülésének tekintették. Egy 951-ben kitört járvány megállítására egy Kannon szobrot faragtatott ki fából, egy chasent készíttetett hozzá, majd teát készített és azt az istennőnek ajánlotta fel. "Mivel Kuya ebben az időben egyedül volt és híján volt elegendő erőnek, ezért nem menthette meg az embereket a járványtól. Jó példáját követve azonban gyakorlattá vált, hogy az emberek az Új Év harmadik napján teát ajánlottak fel, ezt obuku néven ismerték (tea az isteni uralkodónak). Még ezekben a napokban is sok ember zarándokolt el a Gion kapuhoz és vitt haza az Új Év reggelén lobogó máglya maradékából, majd a parázzsal otthon tüzet gyújtottak, vizet melegítettek és az obuku intelmeit követve egy Kuyado chasennel teát készítettek. Ezzel remélték megvédeni magukat az Új Évben rájuk leselkedő járványoktól." Az Obuku tea eredetileg azt jelentette: teát ajánlani Buddhának és a tea templomnak való felajánlásában jelképesült, egyúttal a szegénység elleni védelemként, később a betegségek megelőzésére szolgált. Ugyanilyen előnyökkel kecsegtetett a Kuyado templomban árult Kuyado chasenek használata. Mivel ebben a korban (X. sz.) a tea és a chasen használata még nyilvánvalóan nem lehetett elterjedt, ezért valószínű, hogy a történetet csak jóval később találták ki a chasen kereskedők. Mindazonáltal a későbbiekben szokássá vált a chasenek az év utolsó hónapjaiban való árusítása, úgy, hogy a kereskedők a császári palotaegyüttes hátsó bejáratánál gyülekeztek, majd innen indultak az ország legkülönbözőbb vidékei felé. "Mivel a feje nem borotvált, ezért nem szerzetes, de mert papi ruhát visel, nem evilági személy. Chasent árulva bejárja a világot, kezében egy tök lóg és a dolgok múlandóságáról énekel." A víz megérintése chasennel a torokba ragadt halszálka kiszabadítását jelentette és úgy tartották, hogy a chasennel megérintett orvosság hatékonyabbá válik. Az Obuku Chasen Yuraiki végén egy fametszet található, amin egy Kuyado chasen kereskedő látható félig szerzetesnek, félig kereskedőnek öltözve, mellette a következő felirattal:
A tea felverése
|
|
|
|
A chasen típusai |
A chasen gyártása |
Chikusendo chasen manufaktúra |
|
Talán különösnek tetszik, de a a szertartás és a teakészítés legfurcsább, legkülönlegesebb megjelenésű teaeszköze egyben a legegyszerűbb, "közönséges", úgyis mondhatnánk, használati eszköze, ami szemben a többi teakellékkel kopik, elhasználódik, tönkremegy és ezért időről-időre kicseréljük.. Mivel a teát a Tang dinasztia (618-907) idején üstökben elkeverve főzték, majd a Song dinasztia porrá tört fehér teáját is csészében felverve fogyasztották, a chasen különböző formákban végigkísérte a tea korai történetét. A chasen típusú bambuszfelverőhöz hasonlatos eszköz első említése a Song dinasztia nyolcadik császárának Hui-zhongnak (1082-1135) egy értekezésében bukkan fel (Daikan Cha-Ron: Nagy tea meditáció-értekezés). A szöveg szerint a chasen készítéséhez egy különlegesen kemény bambusz, a jin zhu alkalmas. A leírás alapján úgy kell elképzelnünk, hogy vékonyra vágott bambuszcsíkokat kötöztek egymáshoz, majd ezeket egy nyélhez és így használták tea felverőként. Azt, hogy a chasent már a kezdetektől fogva használják, egy Edo korabeli szövegből (Chasen no ikken: rövid szöveg a chasenről) tudjuk, ami arról értekezik, hogy "a Tang-stílusú chasent egy főnixeket, oroszlánokat és sárkányokat ábrázoló - valószínűleg fémből készült - nyél végére kötözött bambusz seprű alkotta. A szövegek alapján ezeket a korai teaeszközöket kemény anyagokból készített, nagyon kifinomult, míves kellékekként kell elképzelnünk. A Kamakura korban a teával együtt az elkészítéshez szükséges tárgyak is elkerültek Japánba, ahol a helyi ízlés lassan átalakította őket. A chasenben történt első változás az volt, hogy a vékonyra vágott bambuszcsíkok egy részét összekötötték. A chasen első képi ábrázolása a XV. századi Fukutomi Zoshi-n (Fukutomi függőkép) maradt fenn, ahol egy, a mai botebotecha elkészítéséhez használt chasenre emlékeztető eszköz látható (A botebotecha Shimane prefektúra őrölt teából, zöldségekből: azuki babból vörös rizsből és forró vízből készített teája). |
|
|
|
|
A chasen eredetével kapcsolatos egyik legfontosabb forrás egy vándor szerzetesnek, Kuyának (903-972) tulajdonított, mindössze egy oldalas dokumentum, az Obuku Chasen Yuraiki (az Obuku Tea pamacsok eredetéről), amit valószínűleg chasen árusok használtak amolyan kézikönyvként. Kuya egy korai nembutsu pap volt, aki aszkétizmusával olyan sok követőt állított maga mögé, hogy egyenesen Manjusri boddhiszattva megtestesülésének tekintették. Egy 951-ben kitört járvány megállítására egy Kannon szobrot faragtatott ki fából, egy chasent készíttetett hozzá, majd teát készített és azt az istennőnek ajánlotta fel.
"Mivel Kuya ebben az időben egyedül volt és híján volt elegendő erőnek, ezért nem menthette meg az embereket a járványtól. Jó példáját követve azonban gyakorlattá vált, hogy az emberek az Új Év harmadik napján teát ajánlottak fel, ezt obuku néven ismerték (tea az isteni uralkodónak). Még ezekben a napokban is sok ember zarándokolt el a Gion kapuhoz és vitt haza az Új Év reggelén lobogó máglya maradékából, majd a parázzsal otthon tüzet gyújtottak, vizet melegítettek és az obuku intelmeit követve egy Kuyado chasennel teát készítettek. Ezzel remélték megvédeni magukat az Új Évben rájuk leselkedő járványoktól."
Az Obuku tea eredetileg azt jelentette: teát ajánlani Buddhának és a tea templomnak való felajánlásában jelképesült, egyúttal a szegénység elleni védelemként, később a betegségek megelőzésére szolgált. Ugyanilyen előnyökkel kecsegtetett a Kuyado templomban árult Kuyado chasenek használata. Mivel ebben a korban (X. sz.) a tea és a chasen használata még nyilvánvalóan nem lehetett elterjedt, ezért valószínű, hogy a történetet csak jóval később találták ki a chasen kereskedők. Mindazonáltal a későbbiekben szokássá vált a chasenek az év utolsó hónapjaiban való árusítása, úgy, hogy a kereskedők a császári palotaegyüttes hátsó bejáratánál gyülekeztek, majd innen indultak az ország legkülönbözőbb vidékei felé.
"Mivel a feje nem borotvált, ezért nem szerzetes, de mert papi ruhát visel, nem evilági személy. Chasent árulva bejárja a világot, kezében egy tök lóg és a dolgok múlandóságáról énekel."
A víz megérintése chasennel a torokba ragadt halszálka kiszabadítását jelentette és úgy tartották, hogy a chasennel megérintett orvosság hatékonyabbá válik. Az Obuku Chasen Yuraiki végén egy fametszet található, amin egy Kuyado chasen kereskedő látható félig szerzetesnek, félig kereskedőnek öltözve, mellette a következő felirattal:
|
|
Kuyado chasen kereskedő, hagyományos, félig szerzetesi, félig polgári öltözetben
|
|
|
A chasen Kannon-szerencsezálogként való árusítása nem csupán az obuku dokumentumból derül ki. és nem csak a Kuyado kultusz része volt. Ismert egy történet, ami egy olyan chasen árusról szól, aki az Újév kezdetén egy árusító bódét állított fel a Kannonnak szentelt Sensoji kapuval szemben, a mai tokyo Asakusa kerületében. Egy másik forrás (Unpyo Zasshi) így mesél:
" A régi időkben zöld bambuszból készített nyers chaseneket árultak a Narához tartozó Nigatsudoban. A narai nők és férfiak, fiatalok és öregek között bevett szokás volt az ilyen chasenek megvásárlása, amit aztán a templomból szuvenírként vittek haza és otthob készítettek vele teát a vendégeknek."
Arra vonatkozóan pontos adat, hogy ezeket a Kuyado chaseneket mikortól fogva gyártották, nem áll rendelkezésre, de a XVII. században több forrásban fellbukkan, hogy a gyenge kyotói chasenekkel szemben előnyösebb a Kuyado-félét választani, , illetve felbukkan egy Nara prefektúrához tartozó helyiség, bizonyos Yamato Takayama neve, amit csak chasen faluként emlegettek. A narai chasen volt Rikyu kedvence szemben a meglehetősen durvának tartott Kuyadoval, amit valószínűleg inkább talizmán erejéért tartottak
|
.
|
|
A Chasen no Ikken valószínűleg a késő Edo korszakban keletkezett és rendkívül értékes történelmi forrásként megemlíti, sőt illusztrálja a chasen teafelverőként használt ősét, az ún. kezurikake-t. A magyarázat szerint leginkább fehér fából (fűzfából) készítették, de esetleg megfelelt erre a célra a cédrus is. Az ős-chasent vallásos szertartás keretében Buddhának és az isteneknek felajánlott tea készítésére használták, kb. 27 cm hosszú és 6 cm széles volt.Rikyu idejében és azt megelőzően, Murata Shuko tanításának megfelelően a chasent egyetlen alkalommal használták, valószínűleg "varázserejét" gondolták ennyire mulandónak. Rikyu óta a chasen gyártása egyre finomabb formát követett egészen a mai kiművelt, mesteri, illetve ipari munkákig és számtalan szertartással kapcsolatos elméleti munka forrása lett, anélkül, hogy megemlékeztek volna a chasen eredeti "gyógyító és jövendőmondó" tulajdonságáról.
|
|
|
|
|
|