RO: TŰZHELY TEAKÉSZÍTÉSHEZ

 

      A tűz készítése     

 

   irori cook.jpg

zizaikagi-coi-jpg.jpg

 
 
 chanoyu A chanoyu a japán tea, a japán teaszertartás megnevezése: jelentése forró víz teához.  A forró vizet szülő tűzhely az életet körülvevő ház és az életet modellező teaház központi része. A legelemibb tűzhely a VII. sz. Tang dinasztiát megelőző időktől kezdve egy négyzet alakú, kővel kerített padkával körülvett mélyedés, amit homokkal, illetve hamuval töltöttek fel és háromlábú állványon, akár egy bográcsot, föléakasztották a főzésre szolgáló edényt. A háromlábú állványt a tehetősebb házakban a mennyezeten futó gerendára akasztott kampó helyettesítette, erről lógott le a bambuszrúdon keresztülfuttatott jizai nevű horgon a főzőalkalmatosság.

 A jizaikagi JIZAIKAGIazt jelenti, horog, ami szabad akaratából függeszkedik. A bambuszrudat ugyanis a horoggal egy legtöbbször hallal díszített lánc köti össze, ezzel lehet a főzőedény tűz feletti magasságát szabályozni. Ez a primitív, elemi tűzhely minden nép történetében fellelhető, megtalálható a balaton felvidéki parasztházak nyitott kéményű konyhájában éppúgy, mint a fachwerkhausokban. A lényeges különbség az, hogy míg mi a tűzhelyet modern eszközökre cseréltük, a leggazdagabb japán házak ékessége egy, az eredeti tűzhelyet imitáló, vagy reprodukáló irori IRORI    Az irori a világítás és a fűtés mellett a sokoldalú főzés helyszíne, szinte mindig készen áll rajta az öntöttvas vízforraló és előfordul, hogy egyik sarkában külön kis helyet alakítanak ki a tea készítéséhez használt víz szintén öntöttvas vízforralójának. Az irori összességében 2 x 1 méter alapterületű, amiből 90x90 cm a tűzhely, a körülötte lévő helyen foglal helyet a család, vagy a vendégség. Ez a tűzhely a szegény parasztházak földbe vájt tűzhelyének a közvetlen leszármazottja és érdekes módon még a gazdag shoin palotákban is szerepet kapott. Az irori körötti ülőhelyeknek szigorúan kialakított rendje és etikettje volt, talán ez is hatással lehetett a teaház ülésrendjének kialakulására. A mai japán otthonok miniatűr terében már nincs hely az irorinak, de a tűz továbbra is helyet kap, méghozzá az asztalon, egy tűzálló edény képében. A vacsora legfinomabb falatait ott „élőben” a család előtt főzik, az asztalon.

 

   Ugyanez a tűzhely ro néven bevonult a teaházba és formális szabályoktól kötötten a tér központi elemét képezi.   

     

Roro

A teaházi nyitott tűzhely egy, a háztartási tűztérhez hasonlóan kialakított, padlóba süllyesztett mélyedés, egy tűzálló anyaggal kibélelt boksz, ami általában 44 cm élhosszúságú és 39 cm mély, de mérete iskolánként és vidékenként változik. A ro éleit nagy műgonddal takarják rá a tatamira. A tüzet rejtő dobozt hamuval töltik meg, ebbe kerül az öntöttvas állvány, a gotoku GOTOKU,  aminek az a feladata, hogy a tűz fölött tartsa a vízforraló edényt, a kamát.

  A mélyedésbe helyezett tűz persze veszélyes, kibélelése ezért nagy szakértelmet kíván, de ma már ez sem gond, készen vásárolhatunk lakásunk padlójába könnyűszerrel beépíthető fix teatűzhelyet.

A ro tűzhelyet, továbbra is a padlóba süllyesztett mélyedésbe helyezve egy hordozható, bronz palást hamutartó-tűzhely is helyettesítheti, aminek szintén ro a neve.

 

ro bronz.jpg

  Bronz ro ashiyagama öntöttvas vízforralóval


 

    Ro így, vagy ro úgy, ez a nyitott tűzhely nagyon is tűzhelyként kell viselkedjen. A teaház falai bambusz tartóoszlopok közé épített lemezes fából, papírból vannak télen is nyáron is. A teaháznak nincs fűtése, sem külön világítása, semmi sem mondhat ellent a természetes környezetnek. Mivel télen fagypont alatt hamar elmenne a kedvünk a teázástól és az emberiség első kétezer évében nem volt divat az utcákra kiömlő, állam által támogatott áruházi meleg, ezért egyrészt jól fel kell öltözni, másrészt valamiféle fűtésre is szükség van. A ro a tűzhely, ami ősidők ételt főző tűzhelye, a teaházban közénk terpeszkedő meleget adó tűzhely és a hely, ahol megszületik a cha-no-yu, a forró víz a teához. A ro tűzhely értelemszerűen szezonális, amint az a télvíz, a hóesés, és a befelé forduló, sötét várakozás a tavaszra. Október végétől április végéig tart a ro szezon és ez nem esik messze a magyar ízléstől sem.

A ro kialakítására egyébként nyolc hagyományos helyzet (hachiro) létezik, ezek közül fukkcionálisan elválik a ganro, ami egy kis, kerek tűzhely és a szertartásra várakozó vendégek melegen tartására szolgál, de van még egy kisebb tűzhely (mizuya furo) 風炉 a teamester előkészülő konyhájában is. A többi esetben a ro mindig a vendéglátó és a vendégek ülőhelye közé kerül így-vagy úgy, bonyolult ülés és táncrendben teaház, évszak és szertartás szerint. Mivel tél van és mindenki fázik a ro a vendégek és a vendéglátó között, mindenki nagy örömére szolgálva forralja a vizet, a vendégek kíváncsi tekintete betéved a mélyedésbe, vagy a bronzedény elülső nyílásán és a tüzet keresi, az is jelent, legalább lélekben néhány tized fokot. Nyáron, amikor hőséget és párát lehel az árnyas kert is, a tűz elzárva messze kerül a vendégektől; ez a furo.


yojohan roro two tatami.jpg


 

                        

A tűz a Ro-ban

 A tűzrakás és az azzal kapcsolatos foglalatosságok külön szertartásokat képeznek a chanoyun belül. A következőkben betekintünk a bronzpalást mögé és ott igazán különös dolgokkal találkozhatunk: ERRE TESSÉK

 
 
Ugrás az oldal tetejére