Myoe   Shonin   -   Álmoskönyv


Kozan-ji templom Togano

Myoe Shonin

 

 

Eisai tanítványa, pártfogoltja, kortársa volt Myoe Shonin (1173-1232), akit már korában nagy tisztelet övezett elmélyült hite és tudása miatt. Nemesi családban született, de hamar elvesztette szüleit és szerzetes unokabátyja nevelte Kyotóban. 16 évesen visszavonult a világtól és a narai Todai-ji templomban folytatta tanulmányait, már szerzetesként. 36 évesen visszatért szülőföldjére és szigorú szekularizált életet élt és tanított. Indiába kívánt utazni, hogy a tan gyökereit megtalálja, de az út megkezdése előtt közvetlenül a Kasuga szentély istenségei megtiltották neki, hogy útra keljen. Jelszava a „vissza Buddhához, „vissza az eredeti tanításhoz” volt. 1206-ban a visszavonult császár Gotoba engedélyezte számára, hogy Kyotótól északra egy félreeső völgyben, Toganooban templomot alapítson, ez lett a ma is látogatható Kozan-ji. Nagyon jó szándékú, barátságos emberként ismerték, aki minden pillanatban igyekezett tudását tovább adni és jóra fordítani, széles műveltségű, képzett kalligrafikus volt. Eisai a Kennin-ji alapításának idején Kínából hozott teamagokat ajándékozott neki, amikkel Myoe megalapította Japán első teakertjét, ami ugyan már csak turista látványosságként, de ma is látható. Toganoo és benne a kolostor éppen ezért a japán tea szent helye, teatermelők és kereskedők minden évben felkeresik legalább egyszer és felajánlásaikkal segítik a templom fennmaradását.


Kozan ji teakert

 

  Myoe 40 éven keresztül jegyezte fel a modern pszichológusok által gyakran idézett és kutatott álmait, mert úgy gondolta, hogy az álom egyfajta tanulási folyamat és így igyekezett nyomon követni saját fejlődését.  Ennek összegzése a „Yume no ki”, avagy „On-yume no ki”, vagy On-yume on-nikki”, (Álom jegyzetek) ami 17 tekercsben, nyolc kötetben és külön papírlapokon foglalja össze álmaival kapcsolatos tapasztalatait. A buddhizmus Ázsiában egy olyan élményegyüttes képeinek, vízióinak gyűjteménye, amit legtöbbször a meditáció során nyert fantázia produkál. Alapesetben ez a fantázia nem szavakat, hanem képeket, benyomásokat produkál és rögzít, ha pedig szavakat, azok egymástól külön létező, a hallástól és látástól elzárt világokat ír le, amelyekben a létezők örökké, tökéletes tudás és bölcsesség birtokában élhetnek. Nem véletlenül Myoe az egyik régi buddhista iskola, egy befogadó buddhista irányzat, a Shingon követője volt, és a könnyű megtérést ígérő Amida irányzattal szemben a fény mantra, a szakadatlan tanulás, meditáció alapján képzelte nagy tömegek megtérését. Egyébként egyik választott neve: Myoe 明惠 a fény kegyeltje is utal erre. Myoe hitvallása a független, erős hitre támaszkodó, a természetben élő ember, ezért tanítása és életműve nem okozott osztatlan lelkesedést a kor korrupt, hataloméhes egyházi szervezetei körében. Ennek egyik legszebb ránk maradt példája a Kozan-ji templomban készült a legnagyobb tiszteletben álló Toba Sojo szerzetesnek tulajdonított "Choju Jinbutsu Giga", egy ősrégi képregény, japán nemzeti kincs, ami állati figurákkal megrajzolt világi alakok, főpapok, köztisztet viselők, a világi élet, a politika visszásságait jeleníti meg egészen eredeti formában.

 

   Myoét a legismertebb módon úgy ábrázolták, amint a Kozan-ji hatalmas ciprusfái között a félreeső völgyben egy fa koronáján ülve meditál, ezzel is jelezve magabiztos tudását és erejét.

Madárfészek Myoe, mert így is nevezték (Chôka Shônin) verseket is írt, nem kis ábrázoló erővel, sőt bizonyos értelemben őt tartjuk a XV. Században kibontakozó wabi előfutárának.


Myoe Shonin a fán ülve meditál 


„Tsuki mo kumoma no naki wa iya nite sôrô.

A felhők nélküli hold képe nem tetszik nekem.” - mondja majd Murata Juko. A túl tiszta, ragyogó hold az álmokból való felébredés illúzióromboló képe. A felnőttek egész napon át tartó, álom szerű léte a buddhizmus egyik régi alapképlete (minden illúzió). Ugyanez mélyen a japán lélek része, példa erre az Iroha, a japán ábc kisgyerekeknek mesélt verses formája, amiben változás, álmok igencsak fontos szerepet kapnak.

 

いろはにほへと

i ro ha ni ho he to

色は匂へど

Iro wa nioedo

1 - 7

Még a virágzó szirmok is

ちりぬるを

chi ri nu ru wo

散りぬるを

Chirinuru o

8 - 12

Lehullanak egyszer

わかよたれそ

wa ka yo ta re so

我が世誰ぞ

Wa ga yo tare zo

13 - 18

Ki az aki ebben a világban

つねならむ

tsu ne na ra mu

常ならむ

Tsune naramu

19 - 23

Változatlan maradhatna

うゐのおくやま

u wi no o ku ya ma

有為の奥山

Ui no okuyama

24 - 30

A hiúság mély hegyei--

けふこえて

ke fu ko e te

今日越えて

Kyō koete

31 - 35

Melyeken naponta átkelünk

あさきゆめみし

a sa ki yu me mi shi

浅き夢見じ

Asaki yume miji

36 - 42

És nem látunk fölösleges álmokat

ゑひもせす

we hi mo se su

酔ひもせず

Ei mo sezu.

43 - 47

S nem leszünk csalódottak

 

 Teaház a Kozan Ji-ban kívül

Teaház a Kozan Ji-ban belül

 

  A holdról elmélkedve a fényre (tudásra-tudatosságra) éhes Myoe egy álomszerű, meditatív verset írt. A vers egészen pontosan az eddig elmondottakról, a meditációról, a fényről szól. 1224 12. havának 12. éjszakáján (ami egy beszédes szám, mert sokszorozza a 12-t). Amikor meditál, a hold hirtelen előtűnik a felhők mögül, fény önti el a csarnokot, mintegy megtalálja a felnőtt, megvilágosodott ember bizonyosságát, de a hold újra elrejtőzik, pontosan úgy, ahogy a mindennapokban az aggodalom felhői mögé merülünk és sokszor nem találunk kiutat.

 

 

 

„Oborotsuki" – a fátyolos Hold

 

1224 tizenkettedik havának tizenkettedik éjszakáján

A Hold a felhők mögé bújt.

 

A Kakyu Csarnokban ültem, a meditációs teremben.

 

Ahogy éjfélkor eljött az éjjeli őrködés ideje,

Befejeztem a meditációt, elhagytam a  fenti csarnokot és lementem az alsó negyedbe..

 

Ahogy ott mentem,

A hold egyszerre csak előbújt a felhők mögül.

 

Felfénylett a hó,

És a Hold kísért utamon.

És nem egyszer a völgyből a farkasok hátborzongató

Üvöltése hallatszott fel.

 

Később, amikor még egyszer lejöttem az Alsó Csarnokba

A Hold a felhők mögött rejtőzött.

 

Felmentem a dombra

És a Hold látta utamat

 

Beléptem a meditációs terembe,

És a Hold, a felhőkbe rejtőző

Eltűnt a hegyek mögött

 

És úgy tűnt, mintha őrizné társaságunkat, s közös titkunkat.

 

Ezt írta Myōe Shônin, a Kôzanji Templomban Kyôtoban”


meditálva a Kozan Ji templomban


 


Myoe Eisaihoz hasonlóan nagy becsben tartotta a teát és annak a szervezetre és a lélekre gyakorolt hatásait  egy saját kis traktátusban foglalta össze

 

A tea tíz jótéteménye

 

  • A tea az Istenek áldása
  • Kihívja az isteni kegyeletet,
  • Elűzi a Gonoszt,
  • Megszabadít a fáradtságtól és álmosságtól,
  • Harmóniában tartja az öt fő szervet
  • Erősíti a barátságot,
  • Védi a testet és a lelket,
  • Letöri a szenvedést
  • És békés halállal ajándékoz meg

 

 

 

Myoe amellett, hogy jótékony, poétikus tanító volt, szigorú rendet tartott a Kozan-ji falai között. Ma is látható az a tábla, amin feljegyezték a rendtartást, ami megszabta a szerzetesek életét. A táblán az áll: "Ahogy lennie kell..."

Elbúcsúzva Myoétől a Gyémánt Szutrát idézzük:


"... így teljesíthetjük be létünket ebben a múlandó világban

Mint a harmat egy kicsiny csöppje

Vagy a lebegő buborék egy örvényben

Mint villanás egy villámban egy nyári zivatarban.

Vagy egy vibráló fény, egy illúzió, egy fantom, vagy egy álom

Így látunk minden függő lételemet."

 

Néha egy álom fed fel egy álmot, egy illúzió világít meg egy illúziót, egy fel-fel villanó lámpa egy állandó fényforrást, vagy sugárzást. Azt mondják, hogy a Bölcsek Tanácsa óta Buddha szájába adott 4 millió szóból csak egy maradt, ami igaz:


"Atta dipa viharatha: Te magad vagy a fény idelent."

 

Kozanji cipruserdő

 
Ugrás az oldal tetejére