-> A japán tea eszközei -> chado japán teás eszközök -> Ro tűzhely teához -> Hamu, tűz, tea |
HAMU ÉS TEA
|
A ro-ban való tűzrakáshoz legelőször hamu kell. Mintha a végéről kezdenénk mindent. Mi szükség a hamura a tűzhöz? Praktikusan azért, mert a tűz forró és hamu az ágya, nem kevésbé azért mert a hamun át fog lélegezni. Ez a hamu ugyanis nem afféle "mezei" hamu. Elkészítése, fajtái a szertartás elválaszthatatlan részét képezik. Az alábbiakban mégcsak meg sem érintjük a felszínt, csupán távoli utalásokat tehetünk a tűz elkészítésének, a hamu leterítésének legelemibb szabályaira a tea útján : |
|
A tűzhely alapkészletéhez maga a hordozható, vagy a teaház padozatába süllyesztett
- tűzhely, továbbá
- a gotoku állvány;
- a maekawarake;
- és a faszén tartozik hozzá. Ezekről itt olvashat többet.
|
|
A chanoyu kezdetén a ro tűzhelyet hamuval és homokkal töltötték meg. A Yamanoue Sôji Ki (Yamanoue Sôji {1544-1590} feljegyzései) szerint Rikyû a tűzrakással kapcsolatosan ezt tartotta követendőnek:
"- a faszenet nagyon is tudatosan és látványosan kell elhelyezni és meggyújtani, ezzel szemben a hamunak úgy kell elterülnie, hogy ne látszódjék rajta emberi kéz nyoma."
Az előzőekben már idézett Chanoyu Kojidan egészen szemléletessé teszi ezt egy mesével. E szerint Tenshô 18. évében (1590-ben) Rikyû és tanítványa Oribe elkísérte Hideyoshi nagyurat annak odawarai hadjáratára és egy ízben a két teamester lóháton a tengerparton léptetett, amikor Rikyû felvetette: "- Érdekes lenne ezt a tengerparti jelenetet a teában is megjeleníteni. Nincs ötlete, hogyan lenne ez lehetséges?" Oribe azt válaszolta, hogy elképzelése sincs, mire Rikyû folytatta: "-Mit szólna ahhoz, ha úgy használnánk a tűzhely hamuját, hogy a tengerparton hullámzó dűnék és a homokra kirohanó hullámok érzetét keltsék?" A hamu formai sokszínűségét (haigata) a teaszertartásban tehát vélhetőleg Rikyû találta ki.150 évvel később már egész szabálysor létezett arra, hogy melyik tűzhelyben milyen formát kell követnie a hamunak.
A hamunak a tüzet kell tartania és gyönyörűnek kell lennie. Mivel a teavíz forralásához csak pár darab (de nagyon speciális) faszenet használnak, a hamunak tökéletes, lélegző ágyként kell szolgálnia, egyúttal esztétikai és szimbolikus jelentést kell hordoznia. A régi idők teamesterei nagyon találékonynak mutatkoztak a hamu különféle fajtáinak kikísérletezése és gyártása területén. Takeno Jôônak egy ízben a patak finomra csiszolt kavicsait nézve az az ötlete támadt, hogy ezt a teaszertartásban is megjeleníti. Ehhez nyirkos, nedves hamurakást púpozott fel a tűzhelyében és ezt később jégeső-hamunak nevezte. Rikyû, miután meglátogatta az arimai hévforrásokat és megcsodálta a kövek közé keveredett hamut és mésztufa lerakódásokat, nyirkos hamut használt, amit egészen finomszemű "selyem hamuval" burkolt. Bármi érdekeset, különöset láttak a régi mesterek, megpróbálták azt metaforikusan a teaszertartásban is ábrázolni. Később ez az önkéntelen művészi attitűd formalitásokba zárkózott, megjelentek az iskolák, szezonok különféle hamu-stílusai.
Az alapvető hamufajták a következőek:
Wara-bai |
szálas hamu |
a széttört ro-ban használt vékány, megkövesedett gallyacskák |
Shimeshi-bai |
nedves hamu |
|
Ro-bai |
sötét hamu |
A süllyesztett tűzhelyben használt hamu |
Furo-bai |
furo hamu |
Zárt, hordozható tűzhelyek (fur) hamuja |
Fuji-bai |
fehér hamu |
A lilaakác elégetéséből keletkező ragyogó, fehér hamu |
Hishi-bai |
Vörös hamu |
A lábtövis elégetése után visszamaradó hamu |
Fukusa-bai |
Selyem hamu |
A legfinomabb szemű hamu |
|
 |
Ennek a hamu alapanyagnak a felhasználását nem úgy kell elképzelni, ahogyan azt a szalonnasütés után a hamuban turkálva tesszük. A teaszertartás hamujának alapanyaga mindig ugyanaz a "nyers" hamu (kunugi), amit tölgyfából készítenek. A mai nagyvárosi időkben a hamut is előre csomagolva árulják (áruljuk), de lelkes amatőrök fenyőfa hamujával is próbálkozhatnak. A nyers hamut át kell szitálni, majd vödrökben, vízzel felengedni. Miután megfelelően megszívta magát, a hamut át kell mozgatni, ezáltal a durvább részek tovább aprózódnak és elegyednek, addig, amíg az igazán durva darabokat le tudjuk szűrni. Többszöri ismételt felengedés, szűrés és leöntés után az immár finom hamut hagyni kell leülepedni, a vizet pedig le kell merni róla. A hamut ezután szétterítjük és a napon megszárítjuk.
- A nyers hamu a kiindulópon a két fő tea-évszak, a júniustól októberig tartó nyár furo szezon és az októbertől májusig tartó téli ro szezon hamujának. A Ro szezon süllyesztett tűzhelyében alig látszik a hamu, ott a fő hangsúly a tűzre kerül át, ezért nedves, nyirkos hamu használatos hozzá. A furo szezon hordozható tűzhelyében a végtelenül finom selyem hamu játszik főszerepet.
- A fukusa bai úgy készül, hogy a nyers hamut újra felengedjük vízben és sokszoros felöntésekkel még tovább finomítjuk, végül újraszárítjuk. A szárítást szitálások monoton sora követi, míg végül megkapjuk minden teák legfinomabb hamuját, a selyem-hamut, ennek tömege az eredeti, nyers anyahamuénak alig fele. A hamut sötét, száraz helyen kell tárolni, de évek használata után így is zöldes-sárgás árnyalatot vesz fel, ami különös értéket ad neki. A selyem hamu a ro fedőhamuja, frissességet sugall, nemes látványt ad.
- A nyirkos hamut hasonlóan gyötrelmes munkával kell készíteni, de tónusát tea hozzáadásával teszik sötétebbé.
- A vörös hamu elsősorban a füstölők, pipatartók ágyának alapanyaga, de kedvelt a ro-ban is elsősorban színezőanyagként.
- Különleges látványt nyújt a tűzhelyben egy csontfehér megjelenésű égett ágdarab és a hófehér hamu. Ezt a lilaakác nagy becsben tartott tavaszi fájából, vagy cédrus hamujából készítik. Ragyogó, fehér színe a tisztaság, egyszersmind az elmúlás nemes megjelenítése. Kevés, durvább hamuval keverve a füstölők hamuágyát is adja.
- A tea tűzhelyei között a legkülönösebb forma egy széttört, tökrement, meggyötört furo és benne a még különlegesebb hamu. Ez a tűzhely a yatsure-buro. Részletesebben itt:

|
|
Az Urasenke mai alap hamuformái a következőek:
Nimonji oshikiri |
két domboldal emelkedik |
Nimonji kakiage |
két domboldal emelkedik bekarcolt vonalakkal |
Marubai oshikiri |
körkörös hamuforma |
Marubai kakiage |
körkörös hamuforma bekarcolt vonalakkal |
Muko-ichimonji mae-tani |
hátul hegy elől völgy |
Toyama hitotsu-yama |
magányos, távoli hegység |
Toyama futatsu-yama |
kettős, távoli hegyvonulat |
Muko-yama |
messzi hegyek |
|
 |
Manapság igen sok szabály, szokás és ertikett köti és teszi egyúttal változatossá a hordozható tűzhelyek hamuágyának kialakítását, míg csak egy fő forma adja a süllyesztett tűzhely alapját. A hamukészítéshez hasonlóan fáradságos és nehezen tanulható a hamu beterítése, bekészítése, már csak azért is, mert külön szertartás szabályozza. Lehetetlen itt és most akárcsak nagy vonalakban is tárgyalni az ezzel kapcsolatos ismereteket, elsősorban azért mert a hamu beterítése, azaz a tűz megágyazása nem elsősorban tárgyi ismeretet kíván. Bármennyire is tanulható a hamuval való foglalatosság és előkészítés, az ugyanolyan elmélyült, meditatív hozzáállást és nagy felkészültséget kíván, mint maga a teakészítés. A hamuterítés koncentrált szobrászmunkájában költőiség, szépség, a megterítés és a személyes felkészülés kívánsága is szerepet játszik. A hamu megjelenése és elkészítése is jellegzetes wabi aktus. Erre a legjobb példa az ún "tsuki o kiru", a félbevágott hold hamutengere, ami úgy készül, hogy a furo-ba fektetett és mértani pontossággal bedolgozott hamura a furo nyílásának közelébe a vendéglátó egy kis kupac selyemhamut halmoz fel, majd a hamuzáshoz használatos lapátok egyikável egy félhold alakot vág ki belőle. A vágás nem szobrászkodás, hanem egyszeri mozdulat, amint egyszeri maga a szertartás és annak a tüze is, csak "aznapra" készült. Sem mások, sem maga a vendég nem használhatja többé. Tökéletes, egyszeri, wabi forma.

Szimbólum, vagy maga a tárgy?
A hamu nem önmagáért való. A rajzolat közepébe mindig a kanna, a vízforraló kerül, minden formát ehhez kell mérni. A hamu elkészítésekor bizonyos szertartások során egy öntöttvas pálcával a víz trigrammját rajzolják a hamura. A fém palástba foglalva, a fából készült hamun, ami atemger hullámait és a partmenti dűnék föld anyagát idézi nemsokára ott ül a tűz, rajta a fémtestbe foglalt víz. Minden elem egy helyen, egy jelenetben sűrűsödik össze.
Amikor a vendég télen a teaház homályában a félig felé fordított ro tűzhelybe nézve a teát várja olyan színpad részévé válik, aminek minden sarka, minden szösszenete ősi szabályok és szimbólunok által megtervezett. Amikor a furo ördögmaszk alakú szájába néz, hullámzó hamutengern ülő parázsló tüzet lát, teába rendezett kozmosz látképet.
|
|
|
A hamukészítésnek, beterítésnek és tűzrakásnak külön készlete van a vadlúdtolltól a különféle lapátokig. Bizonyos szertartásokban a tűzrakás utolsó fázisaiban résztvehet a fővendég is, illetve a vendégek kérhetik a nagy műgonddal elkészített hamuhegyek, vagy a tűz megtekintését. A következő linken, idekattintva, megtekinthetik egy ro elkészítésének főbb lépéseit is.
 |
|
|
| |
|
Ugrás az oldal tetejére |
|
|
|