HAMU ÉS TEA

 A tűzhely alapkészletéhez maga a hordozható, vagy a teaház padozatába süllyesztett

 - tűzhely, továbbá

-  a gotoku állvány;

- a maekawarake;

- és a faszén tartozik hozzá. Ezekről itt olvashat többet.

A chanoyu kezdetén a ro tűzhelyet hamuval és homokkal töltötték meg. A Yamanoue Sôji Ki (Yamanoue Sôji {1544-1590} feljegyzései) szerint Rikyû a tűzrakással kapcsolatosan ezt tartotta követendőnek: 

"- a faszenet nagyon is tudatosan és látványosan kell elhelyezni és meggyújtani, ezzel szemben a hamunak úgy kell elterülnie, hogy ne látszódjék rajta emberi kéz nyoma."

A hamunak a tüzet kell tartania és gyönyörűnek kell lennie. Mivel a teavíz forralásához csak pár darab (de nagyon speciális) faszenet használnak, a hamunak tökéletes, lélegző ágyként kell szolgálnia, egyúttal esztétikai és szimbolikus jelentést kell hordoznia. A régi idők teamesterei nagyon találékonynak mutatkoztak a hamu különféle fajtáinak kikísérletezése és gyártása területén. Takeno Jôônak egy ízben a patak finomra csiszolt kavicsait nézve az az ötlete támadt, hogy ezt a teaszertartásban is megjeleníti. Ehhez nyirkos, nedves hamurakást púpozott fel a tűzhelyében és ezt később jégeső-hamunak nevezte. Rikyû, miután meglátogatta az arimai hévforrásokat és megcsodálta a kövek közé keveredett hamut és mésztufa lerakódásokat, nyirkos hamut használt, amit egészen finomszemű "selyem hamuval" burkolt. Bármi érdekeset, különöset láttak a régi mesterek, megpróbálták azt metaforikusan a teaszertartásban is ábrázolni. Később ez az önkéntelen művészi attitűd formalitásokba zárkózott, megjelentek az iskolák, szezonok különféle hamu-stílusai.

Wara-bai  szálas hamu   a széttört ro-ban használt vékány, megkövesedett gallyacskák Shimeshi-bai nedves hamu    Ro-bai sötét hamu  A süllyesztett tűzhelyben használt hamu  Furo-bai furo hamu  Zárt, hordozható tűzhelyek (fur) hamuja  Fuji-bai fehér hamu  A lilaakác elégetéséből keletkező ragyogó, fehér hamu  Hishi-bai  Vörös hamu A lábtövis elégetése után visszamaradó hamu   Fukusa-bai Selyem hamu A legfinomabb szemű hamu

  Ennek a hamu alapanyagnak a felhasználását nem úgy kell elképzelni, ahogyan azt a szalonnasütés után a hamuban turkálva tesszük. A teaszertartás hamujának alapanyaga mindig ugyanaz a "nyers" hamu (kunugi), amit tölgyfából készítenek. A mai nagyvárosi időkben a hamut is előre csomagolva árulják (áruljuk), de lelkes amatőrök fenyőfa hamujával is próbálkozhatnak. A nyers hamut át kell szitálni, majd vödrökben,  vízzel felengedni. Miután  megfelelően megszívta magát, a hamut át kell mozgatni, ezáltal a durvább részek tovább aprózódnak és elegyednek, addig, amíg az igazán durva darabokat le tudjuk szűrni. Többszöri ismételt felengedés, szűrés és leöntés után  az immár finom hamut hagyni kell leülepedni, a vizet pedig le kell merni róla. A hamut ezután szétterítjük és a napon megszárítjuk.

 -  A nyers hamu a kiindulópon a két fő tea-évszak, a júniustól októberig tartó nyár furo szezon és az októbertől májusig tartó téli ro szezon hamujának. A Ro szezon süllyesztett tűzhelyében alig látszik a hamu, ott a fő hangsúly a tűzre kerül át, ezért nedves, nyirkos hamu használatos hozzá. A furo szezon hordozható tűzhelyében a végtelenül finom selyem hamu játszik főszerepet.

 -  A fukusa bai úgy készül, hogy a nyers hamut újra felengedjük vízben és sokszoros felöntésekkel még tovább finomítjuk, végül újraszárítjuk. A szárítást szitálások monoton sora követi, míg végül megkapjuk minden teák legfinomabb hamuját, a selyem-hamut, ennek tömege az eredeti, nyers anyahamuénak alig fele. A hamut sötét, száraz helyen kell tárolni, de évek használata után így is zöldes-sárgás árnyalatot vesz fel, ami különös értéket ad neki. A selyem hamu a ro  fedőhamuja, frissességet sugall, nemes látványt ad.

 - A nyirkos hamut hasonlóan gyötrelmes munkával kell készíteni, de tónusát tea hozzáadásával teszik sötétebbé.

 - A vörös hamu elsősorban a füstölők, pipatartók ágyának alapanyaga, de kedvelt a ro-ban is elsősorban színezőanyagként.

 -  Különleges látványt nyújt a tűzhelyben egy csontfehér megjelenésű égett ágdarab és a hófehér hamu. Ezt a lilaakác nagy becsben tartott tavaszi fájából, vagy cédrus hamujából készítik. Ragyogó, fehér színe a tisztaság, egyszersmind az elmúlás nemes megjelenítése. Kevés, durvább hamuval keverve a füstölők hamuágyát is adja. 

 -  A tea tűzhelyei között a legkülönösebb forma egy széttört, tökrement, meggyötört furo és benne a még különlegesebb hamu. Ez a tűzhely a yatsure-buro. Részletesebben itt: 

Az Urasenke mai alap hamuformái a következőek:  Nimonji oshikiri két domboldal emelkedik   Nimonji kakiage  két domboldal emelkedik bekarcolt vonalakkal  Marubai oshikiri  körkörös hamuforma  Marubai kakiage körkörös hamuforma bekarcolt vonalakkal  Muko-ichimonji mae-tani  hátul hegy elől völgy  Toyama hitotsu-yama  magányos, távoli hegység  Toyama futatsu-yama  kettős, távoli hegyvonulat  Muko-yama  messzi hegyek

   Manapság igen sok szabály, szokás és ertikett köti és teszi egyúttal változatossá a hordozható tűzhelyek hamuágyának kialakítását, míg csak egy fő forma adja a süllyesztett tűzhely alapját. A hamukészítéshez hasonlóan fáradságos és nehezen tanulható a hamu beterítése, bekészítése, már csak azért is, mert külön szertartás szabályozza. Lehetetlen itt és most akárcsak nagy vonalakban is tárgyalni az ezzel kapcsolatos ismereteket, elsősorban azért mert a hamu beterítése, azaz a tűz megágyazása nem elsősorban tárgyi ismeretet kíván. Bármennyire is tanulható a hamuval való foglalatosság és előkészítés, az ugyanolyan elmélyült, meditatív hozzáállást és nagy felkészültséget kíván, mint maga a teakészítés. A hamuterítés koncentrált szobrászmunkájában költőiség, szépség, a megterítés és a személyes felkészülés kívánsága is szerepet játszik. A hamu megjelenése és elkészítése is jellegzetes wabi aktus. Erre a legjobb példa az ún "tsuki o kiru", a félbevágott hold hamutengere, ami úgy készül, hogy a furo-ba fektetett és mértani pontossággal bedolgozott hamura a furo nyílásának közelébe a vendéglátó egy kis kupac selyemhamut halmoz fel, majd a hamuzáshoz használatos lapátok egyikável egy félhold alakot vág ki belőle. A vágás nem szobrászkodás, hanem egyszeri mozdulat, amint egyszeri maga a szertartás és annak a tüze is, csak "aznapra" készült. Sem mások, sem maga a vendég nem használhatja többé. Tökéletes, egyszeri, wabi forma.

Szimbólum, vagy maga a tárgy?

Amikor a vendég télen a teaház homályában a félig felé fordított ro tűzhelybe nézve a teát várja olyan színpad részévé válik, aminek minden sarka, minden szösszenete ősi szabályok és szimbólunok által megtervezett. Amikor a furo ördögmaszk alakú szájába néz, hullámzó hamutengern ülő parázsló tüzet lát, teába rendezett kozmosz látképet.