URESHINO - AZ IDEGEN TEST

Kyuushunak nincs közepe, vagy központi területe, mert ahol lenne, ott hatalmas, tagolt, fjordszerű öblök, beltengerek nyomulnak a szárazföldbe, a változatosság kedvéért minden öbölben egy-egy vulkánnal tartkítva a képet. A nyugati, leginkább tagolt félsziget, amelynek külön öböllel tagolt csúcsán a portugálok 1571-ben megalapították Nagasakit, külön életet él Japánon belül. A félsziget bejárata Saga prefektúra. Ha Fukuokánál azt mondtuk, hogy hídfőállásként államdó közvetítő szerepez játszott Japán és a kontinens között, akkor Saga prefektúra volt az a hely, ami kulcsszerepet játszott a sziget meghódításában és megtartásában és a kontinentális expedíciók előkészítésében. Az ureshinoi zöld tea furcsa átmenetet jelent a kontinens és japán hagyományos teái között. A legfontosabb ismertetőjegye az, hogy az itt készült teák elsősorban sütött, kínai módra sodort és sütött teák. Néhány helyi különlegességtől eltérően ez egy egészen egyedi sajátosság Japánban. A sütött teák kialakulására a legnagyobb hatást a sagai kulturális és kulináris csere jelenthette. A XVI. században, amikor Japán nagyobb részén elterjedt a chanoyu ismert és az uji teával azonosított módszere, Saga jelentős szerepet játszott az importált módszerek alapján kialakított japán kerámia fejlődésében. Az ureshinoi hagyomány szerint egy helyi fazekas 1504-ben alakított ki egy sajátos helyi teaszertartást, ami a tea vörös agyagból, Ming mintára készített kyushu, vagyis teáskannában történő sütéséből, majd felöntéséből állt. Az ureshinoi hagyomány része továbbá az a legenda, ami közvetlen kapcsolatot tételez fel az Eisai alapította kyuushui teakertek és az ureshinoi tea között.

A feudális és újraegyesített Japán teatörténelmének egyik legfontosabb tea pillanata volt, amikor Hideyoshi hozzálátott a ma már csak emlékoszloppal és múzeummal jelzett Nagoya erőd megépítéséhez Saga Chinzei-cho kerületében. Ez volt a mindenkori Japán második leghatalmasabb kastélya, amit Hideyoshi koreai inváziójának bázisául építettek és 1592-re készült el. Paradox módon, ebben a kastélyban, egy olyan területen, ahol előtte a chanoyu voltaképpen semmilyen szerepet sem játszott, egy háborús pillanat hadibázisán kristályosodott ki a mindenkori teaszertartás egyik legérettebb jelenete, négy és fél tatamin, természetesen Rikyu rendezésében. Ureshino, mint Saga prefektúra egyik városa a későbbiekben Nagasaki elővédje volt. A helyi hagyomány szerint az egyik nagyúr hűbéri szövetségese Yoshimura Shin Hiyoue 1651-ben rendelte el, hogy az ureshinoi dombokon fogjanak teaültetvények kialakításába. Ennek előmozdítására saját kezűleg ültette az első teafát, ami ma is látható és Nagy Tea Fa néven Japán Nemzeti Kincs. Megjegyzendő, hogy hasonló "eredeti" tea fák Japán más teatermő területein is találhatóak.

Az ureshinoi tea sikere sok más teaterülethez hasonlóan akkor érkezett el, amikor a XVII. sz. második felében a leveles tea a teaházak révén széles körben elérhetővé vált és megnyílt az út az export felé is. Érdekes módon éppen ez az időszak biztosította Ureshino sütött teáinak konzervativizmusát, mert más japán területektől eltérően sokkal korábban alkalma nyílt saját termékeinek külföldi értékesítésére. Az eleinte titkos, ám hasznos külkereskedelemben az ureshinoi teák természetes módon sütött, leveles, de japán teaként jelentek meg, kaméleonként, külföldön. Annyiban tért el a korabeli kínai, vagy koreai teáktól, hogy "japán" volt. Mindeközben Japán igazi teái és teaszertartása alig voltak ismertek a világ többi részén.

Az ureshinoi tea másik, elterjedtebb neve a kamairi cha, ami szó szerint vas kanna teát jelent és utal a tea eredet legendájára és a vas lapon, vagy wokban történő sütésre. Valójában ma sokféleképpen sütik, dobokban és kínai módra vas wokban, de a lényeg, az összhang a tea természetes gazdagsága és egyedi, kellemes ízvilága között. Ezt két egymást követő sütés-sodrással, majd ezt követő hevítéssel és beszárítással érik el. Fontos megjegyezni, hogy a kamairi cha alapteái megegyeznek a többi japán teáéval, erősítve azt a vélekedést, hogy a feldolgozás (értsd emberi beavatkozás) legalább annyiira fontos, mint az eredeti termőhely. Fajtájukat tekintve az ureshinoi teák tulajdonképpen sütött, sodort senchák, sütött, sodrott és göngyölt tamaryokuchák és ezek közötti átmenetek.

Az ureshinoi tea nagyon hasonlít a koreai zöld teákhoz. Aki egyiket sem itta, annak ez az információ semmit sem jelent, legfeljebb akkor kapja fel a fejét, ha azt hallja ilyen, vagy olyan forrásból, hogy a koreai zöld teák a legjobak közé tartoznak a világon. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az ezzel kapcsolatos vélemények erősen megoszlanak, japán viszonylatban a kamairi cha inkább egy helyi érdekességnek számít és a többi japán tea karakteréhez képest szegényesnek, egyszerűbbnek ítélik meg. Mivel mi külső forrás vagyunk azt kell mondanunk, hogy azok számára, akiknek a japán teák túl erős, túl ízes, túl füves jellegűek, a kamairi cha üdítő és nagyon finom kivétel lehet.

Dai Cha Ju

A 350 éves ureshinoi Nagy Tea Fa

Ugrás az oldal tetejére