YAMÉ, AZAZ HOSHINO

Fukuoka / Yamé

Fukuoka a hídfőállás, az átkelőhely, a metropolisz, a legrégebbi japán város, a hagyomány szerint itt lépett először a tea Japán földjére és nem mellékesen itt teremnek a ma legjobbnak mondott leveles teák: Yame gyokurói. Így hát, Fukuokáról beszélve vissza kell térnünk a japán tea korai történetéhez. A tea megjelenése Japánban egy átfogó gazdasági, társadalmi változás „mellékterméke" volt. A késő Heian kor Japánja sok szálon függött a virágzó Song kor Kínájától és átvette annak korszerűbb földművelő, iparos és művészeti módszereit. Paradox módon éppen az intenzív cserekapcsolatok révén, jó helyen, rossz időben, a Song kor végének, a mongol hódítás okozta sokk dekadenciájának mellékhatásaként került Japánba az elit egyedülálló fennsőségét biztosító vallással szembeni alternatívaként az új vallás a chan (zen) buddhizmus és vele a tea is. A zen importálását kínai tanulmányutakon résztvevő buddhista szerzetesek végezték, akik a legrövidebb úton, Fukuokán és Koreán keresztül érték el a kontinenst. Köztük volt Eisai , aki igen fiatalon, 14 éves korában, a mai Shiga és Kyoto hatátán lévő Hiei hegyi kolostorban szerzetesi pályára lépett, az akkor uralkodó, az elitet támogató és attól függő Tendai buddhizmus növendéke volt, de kiábrándulva a korrupt és hatalomfüggő egyházból egy egyszerű kereskedőhajón a „forrás „ felkutatására indult Kínába, először 1168-ban, 28 évesen. A Tientai hegyi kolostorban (ahonnan a hagyomány szerint a buddhizmus Japánba érkezett) eltöltött fél év után a Tendai eredetéhez kapcsolódó hatvan kötettel, de mélységesen csalódottan tért vissza hazájába, mert a hit eredeti gyökerét már nem találta, helyette egy teljesen új, idegennek tűnő irányzattal, a chan (zen) buddhizmussal találkozott.

Hosszú tervezés, gyűjtés után 1187-es második útja alkalmával egészen Indiáig szeretett volna utazni a buddhizmus gyökereit keresve, de ez már a kínai adminisztráció gyanakvását is felkeltette, ezért megtiltották neki, hogy a határvidéket megközelítse. Így a Tien Tai hegyi kolostorban maradt, ahol Huai Changtól Rinzai zent és tantrikus gyakorlatokat tanult. Későbbi beszámolója szerint mélységesen megrendítette, a hatalom és a fényűzés árnyékában mennyire elfordult az eredeti tanításoktól a japán tanítás. 1191-ben követte tanítóját északra a Tientai hegyre, ahol segített egy új zen kolostor alapításában és építésében. Még ebben az évben egy Bódhifát küldött Kyuusuhura a Kashii shinto szentélybe. Japánba való visszatérése után egyébként tevékenyen támogatta a templom építését, ahonnan 1193-ban elnyerte a zen tanító címet.Hazatérése után lázas munkába fogott. Legelőször a Kashii szentélyben egy templomot épített Hoonji néven és azt a Rinzai Zen gyakorlásának ajánlotta. Kyuushu megfelelően távoli és független terep volt az új, szigorú szabályok alapján működő és a Hiei hegyi, korrupt, hataloméhes papságtól független rend bevezetésére. Eisai közben kidolgozta az öt elem, az emberi test és szellem fő szerveinek összhangján alapuló a teával összefüggő tanítását és Fukuokában 1195-ben Minamoto no Yoritomo támogatását elnyerve megalapította az Ankokuzan Shofukuji (安国山聖福寺)templomot. Yoritomo a központi, császári hatalom mindenhatóságát felváltó Kamakura sógunátus első sógunjaként volt az új vallás pártfogója és adott pénzt és földet annak első japán székhelyéhez. Az új, a hitet az emberbe és nem a hierearchikus rendbe helyező szekta új szabályokat és teljesen új életmódot is jelentett és ennek része volt a tea.

A templomkert ajtaján egy töredékes kalligráfia "Ez az első Zen templom Japánban". Gotoba császár

Kyuushu tehát amolyan "légüres tér" volt és kedvező pillanat az új rend alapításához. Eisai aktív hittérítőként sorban egymás után hívta életre az újabb és újabb szerzetesrendeket, végül már a tevékenységét rossz szemmel figyelő arisztokrata papság közvetlen közelében is (Kennin-ji és Kozan-ji Kyotóban) és minden templom alapításkor természetes módon kertet és a kertben minden alkalommal teakertet alapított. Így, ha Fukuokába megyünk, akkor ott, ha Ureshinoba, akkor ott, a Kenninjiben és a Kozanjiben pedig megint csak megcsodálhatjuk Japán első teaültetvényét. A legelső feltétlenül Ureshinohoz és a Shofukujihez köthető, így ebben az értelemben a Fukuoka prefektúra területén található teaművelés valóban ősrégi és közvetlenül a japán tea és zen alapítójához köthető.

hoshino gyokuro japán tea

Hoshino kisvárosa Uji környékéhez hasonlóan nagyon tagolt domborzatú völgyben húzódik, tökéletes, párás, fülledt védelemben. A legjobb rizs és a legjobb gyokuro hazája.

Ennek ellenére a teatermelés Fukuokában inkább újkeletűnek tekinthető, a mai teaültetvények csak a Meiji korig vezethetők vissza és a prefektúra távolabbi, keleti vidékein találhatóak, zömmel egy kelet-nyugati futású völgyben, annak kiszélesedő medencéjében és az azt kísérő dombokon. A terület északról zárt medence, amit szinte állandóan a beltenger felől érkező fülledt pára, köd ural, így igen kedvező a mikroklíma, kicsi a fagyveszély. Ezek a körülmények abban az időben váltak teatermelésre érdekessé, amikor Japán teljes figyelmét és kereskedelmét nyugatra fordította és komolyan gondolkodtak azon, hogy a kanjikat latin betűkkel a hivatalos nyelvet pedig az angollal cseréljék fel. Ebben az időben furakodott ki a többi tea közül minden teák luxusa, a gyokuro. A gyokuro tehát fiatal, alig 150 éves és kényelmetlenül alacsony termelékenységű tea, ami kezdetben az összes japán teához képest elhanyagolható részesedésű volt. Márpedig Fukuoka teavidékein szinte kizárólag gyokurót, matchát és annak melléktermékeit gyártanak. Yamé karrierje az utóbbi 50 évben ívelt fel és híre várhatóan tovább nő, ahogy nő az árnyékolt teák aránya is. A finom, az édes egyre jobban kelendő. A Yamé gyokuro teljes, fülledten telt, gyümölcsösen édes ízű. Az uji gyokurókhoz képest kevésbé gazdag, de azonos árkategóriában nemesebb, légiesebb, illatosabb karaktert mutat. A yamé matcha meglepő módon már korántsem ilyen lehengerlő, túlteltsége, gyümölcsössége porban már nem kívánatos, de még így is a legjobbak közelében szerepelnek. Matchában egyértelműen Uji viszi el a pálmát. Ami a senchákat illeti, különösen a kézműves senchákat sok más tevidék tud nagyszerű teákat felmutatni, Yamé ebben a tekintetben különlegesen illatos, parfümös sencháiról ismert.

yamé tea ültetvény

A Yamé város körüli teavidékek a várost körülölelő déli hegyoldalakra futnak fel, egyetlen hatalmas teaarénaként uralva a tájképet. A védett klíma ellenére mindenhol szélkerekek láthatóak, ezek a narancsligetekben használt szélkerekekhez hasonlóan a váratlanul érkező tavaszi hideg ellen védik az ültetvényt azzal, hogy megkeverik a levegőt. Az ültetvények hagyományos rőzsés, és jikagise, azaz modern harisnya árnyékolásúak.

Ma, amikor a luxus könnyebben elérhető és megérthető, valamint házunkba szállítható, a japán tea térnyerésével együtt egyre nő a Yaméban termelt gyokuro híre. A yamé gyokuro az elmúlt évtized nagy felfedezettjeként tarol a teaversenyeken. Az utóbbi öt év tendenciája, hogy a fukuokai gyokuro termelők minden díjat elvisznek a többiek orra elől. Az átlag pontszámokat figyelembe véve az első Hoshino falu és Yamé, illetve Kurogi, velük csak néhány Uji termelő (Koyamaen és a hagyományos kézi gyúrásos technikával készült gyokurók , Maiko és Fukuyuen, tudják felvenni a versenyt.) A legnagyobb presztízzsel egy kicsiny falu, Hoshino kicsiny termelője Hoshino Seichaen rendelkezik. A cég mai állapotában alig 60 éves múltra tekint vissza, fiatal teamestere tavaly maximális pontszámmal nyerte a nemzeti teaversenyt. Marukyu Koyamaen és Hoshino Seichaen két csúcsteájáról itt olvashat összehasonlító bejegyzést.

hoshino seichaen gyokuro gyár

Kézimunka

Ugrás az oldal tetejére