Moha   a   kövön   -   Echizen   kerámia

Az Echizen egyike Japán hat ős kerámiaközpontjának. A hat ősi központ földrajzi elnevezés is volt és a műhelyek elhelyezkedésére is utalt. Ezek közül az egyik Kyotótól északra a mai Fukui prefektúra területén felvő Echizen volt. A gyártás a Heian kor végén (794-1192) indult az Echizen városát átszelő Tennogawa folyó mellett emelkedő dombokon.

A kerámiaközpont a középkor folyamán a mezőgazdasági termelés által támasztott igényeknek köszönhetően jelentősen fejlődött és Echizen környékén a városba mára beolvadt Miyazaki és Oda területén építettek újabb és újabb műhelyeket.  Az Echizen kerámia a bizenhez és a tanbához hasonlóan nagy vastartalmú agyagot dolgoz fel, amit 1200-1300 C^o  körüli hőmérsékleten égetnek fatüzelésű kemencerendszerekben. A kerámiára nem  hordanak fel mázat, a kész terméken látható minták csak az anyag eloszlásának és a kemencében fellépő helyi hőmérsékleti viszonyoknak megfelelően alakulnak ki.

A bizenhez és tanbához hasonlóan a mintázatot a visszahulló és megolvadó pernye alakítja.  Mégsi van különbség. Az első és leginkább érezhető, hogy az echizen agyag súlyosabb. Az alaptónus a bizen vöröséhez és a Shigaraki narancsához képest szürkébb, földesebb. Gyakrabban fordulnak elő a zöld, barana visszaégések, lefolyások. Éppen a földes, sáros megjelenésénél fogva előszeretettel használják teás eszközök, és vázák előállítására, pedig eredetileg inkább nagy űrtartalmú tárolóedények kerámiája.

A kisvárosban kerámia múzeum, a keramikusok szövetkezetének pedig boltja van.

A modern tendenciáknak megfelelően az echizen kerámia hagyományos formáját megtartva, mázas és festett formában és művészi kisplasztikában is létezik.

Itt egy turisztikai oldalt, emitt pedig az Echizen keramikusok szövetségének tagjait és munkáit nézegetheti.