|
Van egy mondás, ami szerint az első az Ido, második a Raku, harmadik a Katatsu (hozzátehetnénk, mióta az Ido csak múzeumi darabokból áll, a szerepét a szólás második helyén átvette a Hagi kerámia.) A chanoyu fejlődésének érett időszakában a legfontosabb japán kerámia a Seto stílusú kerámia volt. A Seto a tenmoku leszármazottja, megjelenésben tisztább, egyszerűbb, néhány formai újítással ( ezüstözött, vag aranyozott perem).
Tensho 14. évében (1586-ban) egy - a szövegek szerint Sen no Rikyu által favorizált - újfajta chawan bukkant fel több teabeszámolóban – egy raku teáscsésze. A csészét, mint Sôeki (Rikyu) csészéjét említik. Ekkor még sehol nem bukkan fel a koreai raku mester Chôjirô neve, a csészéket inkább Juraku kerámiaként emlegetik. 1579 és 1586 között több, a források alapján raku kerámiaként azonosítható csésze leírása maradt fenn, kivétel nélkül vörös mázú Sôeki (értsd Rikyu) vonalú csészék.
| A raku csészék legfontosabb jellemzője, hogy
1. nem korongon készülnek, vonalukat mind egyedileg, kézzel formázzák;
2. nem szokásos, hanem raku kemencében égetik;
3. a kerámiára aplikált mázban alkalmazott fémkomponensek a kemence tejesítményéhez igazodva megfelelő égetési hőmérsékleten válnak "aktívvá". A vörös raku 7-800 Co-on, a fekete raku 1000 Co körüli hőmérsékleten áll be;
4. Az így előhívott máz jellegét hirtelen megszakított égetéssel, gyors hűtéssel rögzítik;
5. A rakucsésze egyebekben követi az Ido csészéknél leírt formai esetlegességeket.
Összességében a kézzel formázott, tehát szobrásztechnikával megalkotott, nyers alaptestre megfelelő művészi előrelátással és tervezéssel, de a pillanat akciójában, a véletlent sem kizárva kerül fel a ruha. A raku a szó szoros értelmében vett, igazi érzéki művészet.
|
Chôjirô
A raku család első három generációjának munkái mind vörös és fekete kerámiák voltak, matt, száraz, opálos felülettel. A Raku család alapítójának Chôjirôt tartják, akit Jôkei (1561-1635) majd Nonko követett. Mindazonáltal a raku archívumból 1957-ben egy olyan forrás került elő, aminek alapján joggal feltételezhető, hogy a Nonko előtti ős-raku nem egyetlen ember keze műve, hanem résztvett benne Sôkei, Sômi és a második generációs Chôjirô is, aki Sômi lányát vette feleségül. A második Chôjirô fiatalon halt meg, felesége visszatért családjához és ő is kerámiaégetésből élt. Az ő darabjait Ama kerámiának nevezzük. A korai raku munkák nagy részét szinte lehetetlen pontosan beazonosítani, csak formai jegyek alapján gondolják ehhez, vagy ahhoz a mesterhez tartozónak. Magát Chôjirôt sem tudni pontosan, mikor született, azt tudjuk, hogy 1589-ben hunyt el és ma is az ő Hideyoshitól kapott nevét viseli a múzeum, az iskola, a művészeti irányzat; Chôjirô egy koreai, mások szerint kínai származású keramikus volt, aki az 1500-as évek második felében Sakai városában, sok betelepült koreai kézműveshez hasonlóan tetőcserepeket gyártott és abban a szerencsében lehetett része, hogy az ő cserepeivel fedték be Toyotomi Hideyoshi (1537-1598) egy máig emblematikus épületét, a Jurakudai-t. A raku kerámiát kezdetben „ima-yaki”-nak hívták, ami szó szerint „most születőt” jelent, olyan „avantgard tárgyat, ami előzmény nélkül, a művész és anyag pillanatnyi együtthatásának természetes eredője. Ez a technikára utaló elnevezés a későbbiekben változott juraku-yaki-ra és arra utal, hogy Chojiro munkáit Hideyoshi ajánlásával, a Raku kínai írásjelével ellátott pecsétjével mutatja be. A Raku elnevezés a fentebb is említett Jurakudai palota nevéből származik, amit viszont a Momoyama időszak leghíresebb építészéről neveztek el.
|
A Daitokuji templom Ryôkôin altemploma őrzi azt a Rikyunak tulajdonított, több, mint 50 sablont, amit 1560 körül készített az akkor teaszertartásokon használt eszközök azonosítására. Magukra a sablonokra jegyzeteket készített, például a következőképpen:
"Eiroku (1562) első havának 4.napja: Sôkyunál láttam , immár másodszor Daikokuan (Takeno Jôô-ét) A felső és az alsó máz is nagyon finom, kissé vastag. Az alapagyag világos vöröses árnyalatú, és nagyon finom szemű. A belső máz mint egy hócsúszda (nadare). Két ujj jelzés (aláírás)"
|
Az ehhez hasonló naplószerű viselkedés ma is fontos módszer tea, vagy akár bor kóstolásakor, de Rikyu egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy a teát övező formavilágot is rögzítette. Rikyu állandó kapcsolatot ápolt az eszközöket gyártó kézművesekkel és amellett, hogy saját esztétikai figyelmét éberen tartotta, ha lehetett maga is hatást gyakorolt a műhelyek munkájára. Bár a raku születését a hagyomány Hideyoshi, Rikyu ésChôjirô hármas kapcsolatában véli felfedezni, az első raku műtárgyra vonatkozó nyom egy teaszertartás leírása 1580 12. havából, amit Rikyu tartott két másik teamester számára:
|
"A tizenkettedik hó 9. napja, Sen Sôeki találkozója (szertartása) Sôkyu és Sôjival. Tárgyak: szív alakú, csepp formában hajlított vízforraló felakasztva; első megjelenés. ... tokonoma - Dongyang Dehui faliképe, vele szemben egy leveles tea tároló edény (hata no soritaru chawan)... a szünet után (chôzu no ma) a tokonomán egy nyílhegy szájú teaváza Kiri no Hashi fehér szilvavirággal.... peremes teáscsésze, lakkozott teatartó..." A kutatók úgy hiszik, hogy a vas vízforraló Rikyu vasművese Tsuji Yojirô műhelyéből származott, míg a csésze Raku Chôjirô egyik legkorábbi csészéje lehetett, talán a Kôtô nevű, vörös raku.
Tekisui Képzőművészeti Múzeum Ashiya, Hyogo
|
A csendes, vidéki életet élő, valószínűleg cserépgyártó kézműves tehát valamikor 1580 táján ismerkedhetett meg Sen Rikyu-val. A szoros alkotói együttműködés, a szegényes technikából előnyt kovácsoló, stílusteremtő tervezés hozta magával az architektonikusan esetleges és esetlegesen tökéletes teaeszközök, csészék, víztartók, vázák, füstölőtartók új stílusát. Rikyu közvetlenül résztvett a tervezésben, a fentiekhez hasonló papírsablonokon határozta meg a csészék és füstölőtartók alakját. A műhely tagja volt Chôjirô mellett Tanaka Sôkei, aki egyúttal Chôjirô feleségének nagyapja volt, továbbá fia Sômi és Jôkei. A tény hogy Rikyu szerzetesi neve Tanaka Sôeki volt, arra enged következtetni, hogy a munkakapcsolaton kívül valamiféle rokoni kapcsolat is lehetett közötte és a Raku család meghatározó alakja Tanaka Sôkei között, (egy Rikyuról halála után készített hálaadó kép és annak felirata alapján nagy valószínűséggel a fia lehetett), de a Raku család korai életrajzi adatai nagyon talányosak. Az biztos, hogy a raku kidolgozásában mindannyiuknak meghatározó szerepe volt. 1585-től a szándékoltan asszimetrikus, tökéletlen formákból építkező raku csészék egyre gyakrabban bukkannak fel a szertartásokon, mígnem meghatározó stílussá váltak.
A raku ma világszerte ismert és tulajdonképpen kétféle kerámiakészítési technikát értünk rajta, bár kezdetben csak a Raku család által készített kerámiák összefoglaló neve volt. Az iskolát teremtő Raku család kisebb-nagyobb zökkenőkkel, évszázadokra visszavezethetően, mint minden rendes iemoto ház mindmáig él és átalakulva, a korhoz idomulva, de követi eredeti stílusát. Mai „uralkodója” XV. Raku Kichizaemon háza és mindmáig használt szerény műhelye a kyotói császári palota nyugati oldalán található, hamisítatlan kyotói stílusban épült, részben látogatható múzeum is. (Az eredeti Raku ház a császári Palotát 1854-ben felemésztő tűzben megsérült, a jelenlegi épület, az eredeti felújított változata. Kichizaemon, aki tanulmányait már többek között olasz képzőművészeti iskolákban is folytatta a hagyomány fantasztikusan szép, nemes, modern továbbvivője. Munkáiból tavaly óta a Sagawa Művészeti Múzeumban nyílt kiállítás, amit idén őszig lehet megtekinteni, honlapja, japán nyelven, itt elérhető. A raku család és múzeum honlapja a teljes életfával itt található.
|
Online teabolt
Nyitólap
