Gyokuro   Chitose   no   Homare   teateszt


 

gyokuro chitose no homare
hana o nomi   Azoknak, akik csak
matsuran hito ni   a cseresznye virágzását várják,
yamazato no   megmutatom milyen az igazi tavasz,
yukima no kusa no   amikor az új fű gyenge szálai
haru o misehaya   áttörnek a hegyi falut belepő havon.
     
    (Fujiwara Ietaka 1158-1238)

gyokuro chitose no homare  stage

 

A japán tea széles folyó, ezerféle indulat, mód, szokás bukdácsol benne. Arisztokratikus, gazdag, mereven formális, fiatalos, megújuló, organikus és egyre inkább modern. Japán tea ivásakor mégis minden mozdulatunk önkéntelenül a Rikyu féle wabicha rímeit keresgéli. Meg lehet próbálni a felszínen maradni, csak a szépre koncentrálni, de az ilyen szépítkező, hangulatvadászó magatartás oda vezet ahova épp Rikyu jósolta 400 évvel ezelőtt:
„csak az a félelmem, hogy ahogy a társadalomban nőni fog a teát gyakorlók száma, egyre több lesz a tanító is, s így egyre többen lesznek azok, akik mereven csak a saját útjukon akarnak haladni, esetleg a nagyurakat, vagy a gazdagságot szolgálják, s a mostani teakunyhó egyszerre díszes (shoin) szobaként szolgál majd újra, elvesztve eredeti jelentését. …. Nem kérdés, hogy alig tíz éven belül ki fog halni az eredeti tea útja. Amikor ez megtörténik az emberek éppen ellenkezőleg úgy fogják majd gondolni, hogy sosem virágzott ennél jobban. Pedig a nyomorúságos vég éppen akkor következik majd be, amikor a tea teljességgel világi időtöltéssé válik – s ez már most jól látható.”
gyokuro chitose no homare tea levelek

A tea gyakorlása megköveteli a Buddha léttel való azonosulás megkísérlését, akkor is ha keresztények, ateisták, vagy más vallásúak vagyunk. Ez megkerülhetetlen, de legtöbbünk esetében nem is feltétlenül tudatos válllalás, vagy vallásos magatartás eredménye. A wabi cha sarokpontjai ugyanis az egyszerűség, a másikkal való azonosulás képessége, a tea gyakorlása során mutatott (közös) meditatív attitűdre való törekvés, ami ugyanakkor helyet ad a művészi kreativitásnak is.

A tea útja az élet spiritualitásának megtapasztalása elemi mozdulatok tökéletesre csiszolásával. és az anyagi dolgok jelenlétének és befolyásának minimalizálásával:

„Értsd meg a tea és a zen ízét. Lélegezz a fenyők között fújó szél mélységével és ne hagyd, hogy tudatodat evilági dolgok miatti aggodalom zavarja..” (Murata Shuko)
A gyokuro újvilági teája már kicsit túlmutat ezen az eredeti tea útja elképzelésen. Az, hogy a legnemesebb, átélhető, porrá őrölhető teából felönthető, leveles teát készítünk, matcha kontextusban olyan, mintha filteres teának öltöznénk a legszebb teák bálján. A gyokuro kilép az eredeti zen kontextusból, úri huncutságnak tűnik, élvezeti értékek, hőfokok és praktikák lépnek az elmélyült tea aktus helyébe. Vagy mégse, ki tudja hol a határ?

 

Ez a tea itt ugyebár egyike annak a pár teának, ami a legjobbak között szerepelhetett az összes japán teát felvonultató tea versenyen. A cég, Marukyu Koyamaen zászlóshajója, a hibrid hajtású, hipermodern luxuskategória, "nem fehér embernek való" áron. Nehéz megbirkózni a gondolattal, hogy nem fog minket elbűvölni az ár, az elnyert díj és nem fogunk előre elalélni az élménytől. Csak felnyitjuk, csettintünk, bólintunk, igen ez az itt a vég, nem lehet jobb és természetesen extrákat is kérünk hozzá. Ez is csak egy termék, névvel, díjjal, mellékes információkkal. El lehet-e választani egy műalkotást a korától, jelenidőben? Lehet, hogy akkor teljességgel megszűnik létezni. Ha a tea műalkotás lehet, akkor a teaivó az alkotás befejezője. A kérdés nem az, lehet-e függetleníteni a modern teát a beszűrődő zavaroktól, hanem az képesek vagyunk-e megszólaltatni. Mit lehet kihozni belőle? Ezt kereste az alkotó és ezt keresi a teaivó is, majdnem ugyanannál az asztalnál állva.
tetsubin víz gyokuro teához
„Mivel a wabi alapvető szándéka a tiszta átszellemült Buddha lét megmutatása, amikor a vendéglátó és a vendég rálépnek a zsupfedeles kunyhóhoz vezető útra (roji), lesöprik magukról a világ zaját és porát és tiszta és nyitott tudattal kísérletet tesznek a találkozásra, abban a pillanatban nincs is többé szükség szabályokról, etikettről, sunról és shakuról, vagy a teaszertartás formai külsőségeiről beszélni. A chanoyu csupán egy mód, amivel tüzet rakunk, vizet melegítünk és teát iszunk. Semmi másnak nem kell ebbe beleavatkoznia. Ekkor a Buddha-lét nyilvánvalóvá lesz és felfedi magát.”
gyokuro chitose no homare zöld tea Marukyu Koyamaen
Nagyon nehéz jó teát készíteni.

Nehéz magunknak, mesterien nehéz mások részére teát készíteni.

A Chitose no Homare doboza szép, a tea formai mestermű, céhlevelet ér az órás pontosságával és ötvös kreativitásával tűre hegyezett, hiánytalan megjelenése. Velem szemben emberek ülnek, fogalmuk sincs a Buddha létről, csak várják, hogy állon üsse őket az élmény. Görnyedek, lefekszek, a gyékényig alázkodok, hátha az segít.

gyokuro chitose no homare zöld tea Marukyu Koyamaen

A tea megszólal, gazdag, tiszta, nem erőteljes, inkább éteri hangon. Előttem valaki éppen felhörpinti, mintha pint lenne. Nincs semmi, egy szemernyi karcosság sem benne, messzelátó, egyetértő, vigasztaló utóíz. Finom tea, nagyon finom, de elegáns, nem kunyhóba való (?).

Másnap megismétlem, mert nem vagyok elégedett, több figyelmet kér. Most sem könnyebb a dolgom, izzadok az emléktől. Nincs tanulság, szűköl a tapasztalat, nehéz, nagyon nehéz megérteni, "ezer év dicsőségét”. Biztosan nagy tea, nagy névvel, de még biztosabb, hogy ezen a szinten már nagy felkészültségre van szükség, hogy sikerüljön megszólaltatni. Összhangra, figyelemre, talán szerencsére is, mert minden Celsius fok és másodperc, a csészék és a szoba hőmérséklete is számít.

gyokuro chitose no homare zöld tea Marukyu Koyamaen

A fenti idézetek nagy részét a Nampo Rokuból (Kissa Nampo Roku: Irat a tea ivásáról.) vettük. . Ez a mű Sen Rikyu tea hitvallásának egyetlen írásos nyoma, ami részben magán viseli a mester jóváhagyó pecsétjét., fennmaradt kéziratai viszont jó száz évvel Rikyu halála után keletkeztek.

A Nampo Roku így kezdődik: „ Buddha tanítása egyben a chanoyu meghatározó szelleme:”

És ezzel a melléklettel (Hira) végződik: „ Egy csésze tea, amiből semmi sem hiányzik.”

gyokuro chitose no homare zöld tea Marukyu Koyamaen
 
 
Ugrás az oldal tetejére