Karigane   Otowa

Tea ezer nyelven

Közhely, hogy minden tea más és minden tea másképp mutatkozik más emberek kezében, de a tea, amit most bemutatunk, túltesz mindegyiken. Mindenféle társaságban, napszakban, tapasztalt és kevésbé gyakorlott kézben olyan változékonyságról tett tanúbizonyságot, ami legalábbis elgondolkodtató. Nem a tea sokarcúságáról, hanem saját képességeinkről és némi kulturális háttérről esik most szó.

Gyokuro Karigane Otowa  玉露雁金  音羽

A karigane, amint arról már számos alkalommal szóltunk és írtunk, a japán teafeldolgozás mellék teája. Szándékosan nem írunk mellékterméket, mert magyarul ez egyfajta lefokozás. Amint a bortermelés sokak által nagyra becsült mellékterméke egyébként a törkölypálinka, úgy lehet csúcstermék a japán teákon belül a karigane. Ettől függetlenül senki sem lát hozzá, hogy a teát megfossza értékes részeitől és kariganét készítsen. A karigane az árnyékolt teák, a kabusecha és a gyokuro készítése közben a tealevélről leválasztott, kiszortírozott levélrészeket jelenti. Negatív tea, ami nem jelző, hanem tárgyiasult és ízbeli kontraszt.

A karigane elkészítésére nem létezik megfelelő recept, úgy is mondhatnánk, hogy minden recept jó. Mivel az anyatea gyokuro, ezért illene annak receptjét, a vizet erősen visszahűtve követni. De ez a tea szárakat, uszadékot, meg mindenféle olyan levélrészt tartalmaz, ami fanyar, fás, kevésbé zöld, inkább száraz. Ezt a teát inkább 90 C^o-os vízzel kellene meghúzni, de ha a kettő között kívánunk maradni, lehetséges valamilyen átmeneti megoldás is. Melyik legyen? Nagy kísértés, nagy kísérlet, adjuk a döntést a tea bemutatójának kezébe. Mindent elárul majd – nem a teáról - róla. De ahogy sok megoldás, úgy sok ítélet is lehetséges és egyik sem igazabb a másiknál. Teljes íz válthat fanyar jegyeket, vékony öntetet hosszú utóíz kísérhet, tág tere nyílik a megmutatkozásnak.  Mint megfellebbezhető gondolat tolakodik elő az a gondolat, hogy ennek a teának azon túl, hogy megmutatja, vagy csak felvillantja az anyatea erényeit, finom, virágos, muskotályos ízeket kellene előhívnia a tea szár létéből. Óvatlan elkészítésnél a teljes íz skálát be fogja mutatni, de nehéz lesz „kiszállni” ebből az előadásból és a finom mellékhangokat elnyomja a zenekar.

Finom 55-60 Co-os tartományban könnyű, muskotályos, bodzafelhő. 70 Co körül tömény, teljes teret betöltő esszencia-érzés csatlakozik ehhez. 80 Co-on elkészítve egy minden ízt berobbantó rövid nyitány szimfónia nélkül.

Otowa nem Ottawa

A tea neve nagy jelentőséggel bír – legalábbis Japánban.

Karigane Otowa     音羽 szó szerint hang és toll.

A toll hangja nem hang, csak ha működik és száll, akkor hallatszik a levegő suhogása. Tollsuhanás. Hang, ami egyszerre van és nincs. Hang, ami látszik, hang a képzetben. Így járja át a karigane az ízeken, illatokon, látványon át az érzékek sokféleségét. Ha tudjuk, hogy a Karigane meg azt jelenti, hogy vadlúd, akkor ez a tea név így önmagában egy megfejtendő zen koan – egy mester által elénkvetett probléma. Vadlúd -  toll -  hang.

Mennyi szép bornév vár még magyar földben kiásásra.

Mielőtt költői énünk magába roskadna, hozzá kell tennünk, hogy mint sok más esetben a név itt helynév is (mint a többi Marukyu Koyamaen karigane esetében is). Otowa itt egy világhírű kyotói nevezetesség még híresebb helyneve, ez az Otowa vízesés.

Aki Kyotóba jön, kötelező állomásként látogatja meg a Kyomizu dera  清水寺 világhírű templomegyüttesét, így van ezzel mindenki, dől a nép, leírhatatlan a tömeg. Ráadásul ez az a műemlék, ami a mass médiában is főszerepet kapott a templom tornácáról leugráló és jó esetben magukat össze nem törő fiatalemberek révén. A többször leégett, de mégis csak 1300 éve alapított színpad része a buddhista vándorok látványa, az egymástól távol fekvő, suttogással mégis kapcsolatot teremtő szerelmesek köve, a súlyos betegek kegyhelye és búcsúja, a földalatti buddhista „szellemvasút”, de a legfontosabb látványosság a forrás. Kiyomizu neve tiszta forrást, tiszta vizet jelent ésa  templom alapításával kapcsolatos legendában egy látomás nyomán a Yodo folyó forrását keresve talál rá Enchin a mai forrásra. Enchin kutatóútja során egy Gyoei nevű szentély mellett haladt el, ahol egy öreg szerzetes egy szegényes kunyhóban élt visszavonultan. Ez a szerzetes egy Kannon Bosatsu szellemének tulajdonított fadarabot ajándékozott Encchinnek, ami aztán bekerült a Kiyomizu dera zarándokútjának végén álló templomba. Ehhez aztán egy másik gyönyörű legenda révén, ami az élet kioltásának tilalmáról és a születés ajándékáról szól a termékenység és gyermekáldás is kapcsolódik. Aki a tömegben a szurdok mélyén található Otowa vízesés és forrás közelébe fér három vízsugárból ihat. A baloldali a bölcsesség forrása, a középső a hosszú élet záloga, a jobb oldali a szerencse vizét adja. Ha mindből iszunk, akkor minden elnyert szerencsénket elveszítjük. Mindenesetre a források három ága ugyanabból a vízből táplálkozik.  Kyomizu egyébként azt jelenti tiszta víz. A forrás alatt egy erkélyről kinyúlva napi sok ezer látogató tisztítja meg magát kívül-belül. Kiyomizu dera az otowa forráson kívül sok egyéb vizes látványossággal szolgál, beleértve a bejárati kutat őrző fémtestű sárkányt, a vízbe rejtett Kannon (Bódiszattva) japánul Nurete Kannon képmást, amire ha vizet locsolunk megtisztulást nyerünk, de írtunk már korábban a buddhista szellemvasútról is.

Nem marad más hátra, fordítsunk hátat híreknek, televíziónak, médiának és locsoljunk tiszta vizet tőlünk telhető gyakorlatiassággal a "vadlúd toll suhanására".