GYOKURO JOSHU, A ZEN SZERZETES

 Chili és vanília, meg teák;  ha egyre jobbak 



                               Gyokuro Jyoshu színpad
 
  

  
      Koyama, ahogy azt már sokszor elmondtuk ma a japán teákban meghatározó, ízlést teremtő teamester, (bár nemrégiben ő is eladta magát az ördögnek, aki az amerikai fagylaltgyáros Haegen Daz képében kopogtatott nála - nekem azt mondta, azért fogadta el a felkérést, mert a lehetetlennel egyenlő tisztasági szabályoknak való megfelelést kihívásnak érezte.) Koyama előtt generációkon át Kambayashi, egy másik, nagy hagyományú Uji japán teagyártó szolgálta ki a legnagyobb teaiskolákat. Meghalt a nagymester, végeszakadt egy vonalnak. Évtized telt el azóta, hogy feltűnt a teákban új fejezetet nyitó Marukyu Koyamaen. Ott volt már háromszáz éve, de amit most művel, az valóban vallásos, artisztikus, egyedülálló. Tulajdonképpen ugyanazt teszi, mint a XVI. századi teamesterek, akik a barbár, faragatlan hadvezérek magamutogató, luxusimádó világába vitték be és emelték luxussá a földből kimarkolt rakucsészét - a kiabáló, szétsugárzó médiavilágban reklám nélkül készíti a legjobb teákat, elvonultan, remeteként. A neve már fogalom, ő maga pedig a média számára láthatatlan.

 

 gyokuro jyoshu zöld tea

   A  japán teák végül nagyon egyszerűen működnek. Bizonyos szintig (ez kb. 30.000 yen/Kg - nagyjából 60.000 Ft/kg) a teák intenzitása jól mérhetően növekszik. Ezen a ponton viszont megtörik az ív. Végetérnek a hasonlítgatások, analógiák. "olyan, mint a..." Csak a színtiszta leképezés, a stílus marad. Ilyen Maruyu Koyamaen egyik gyokurója, a Joshu, ahol már bőven bennjárunk a japánok számára is érzékenyebb 5-6000 Yen/100 grammos árkategóriában.  Azt már a japán apuka is százszor meggondolja, hogy a ilyen áron a kosarába tegyen egy teát. Sőt, leginkbb nem teszi. Érdekeség, hogy a legtöbb ismert, nagy gyártó skálája ebben az árkategóriában végződik. Bizonyos értelemben Koyama meg itt kezdődik. Na már most pont ebből a végső – avagy kezdő kategóriából származó teát mindenképpen előítélettel kezel az ember. A hiúság vásárán az ár tiszteletet ébreszt, de a tea rögtön bizonyítja, hogy pénzen nem lehet megvilágosodást vásárolni.

 

  

Amikor bárkinek, főleg tapasztaltabb teaivóknak mutattam ezt a teát, még a legkifinomultabb ízlésűek is fakónak találták. Tulajdonképpen igazuk volt. A tea az alatta állókhoz képest valóban egyneműbb, világosabb, színtelenebb, ízre szegényebb. Nem zeng minden irányban. Ez a tea EGY irányú. A világ így van megalkotva. Sokszor úgy érezzük, másképp, visszafelé működik, de így van megalkotva. A legszebb nőkön talán semmi smink, a híres színész, a nagy gondolkodó kisugárzása is egyszerű, külsőségektől mentes, egészen emberarcú. A legfőbb mértékegység a türelem. A Gyokuro Joshu nem kerül címlapokra, nem kap csillagokat, hosszú útra van szükség ahhoz, hogy el tudjunk vonatkoztatni ízektől hemzsegő múltunktól, kívánságainktól, testünket fel kell készíteni a találkozásra. Aki ezt a teát kóstolja új dimenzióba kerül, de ez nem valamiféle episztemológiai határvonal, innen nem a mennyei örömök birodalma következik, hanem a letisztult egyszerűség, a gyermeki tisztaság ízlése.

 

  Gyokuro Jyoshu japán zöld  tea           Joshu  a japán neve annak a zen mesternek, akinek eredeti kínai neve Zhàozhōu Cōngshěn volt és  778-tól 897-ig élt, a hagyomány szerint 60 éves korában kedett el a zen tanításaival foglalkozni és 80 évesen vált mesterré. Itt, most fölösleges szellemi fejlődésének különböző stációival, mestereivel foglalkoznunk, csupán két elemet kívánunk kiemeleni. Zhaozhou alias Joshu Kínát keresztül-kasul szelő utazásai során vált zen tanítóvá. Az egyszerűség, a változásoktól figyelmét elvonó gondolkodó évtizedeken át vándorúton volt.  Módszere, illetve tanainak közzététele legnagyobbrészt neki tulajdonított  koanok formájában maradt fenn. Ezek a paraox, a racionális és főképp kauzális gondolkodás számára értelmetlen dialógusok, történetek arra szolgálnak, hogy a tanítvány gondolkodását kitsztítsák, az elgondolás új szintjére ugrassák. A koan a zen tanítások evidens kifejeződése , úgy ahogy a zennek magának nincsenek dogmái, kánonjai, egyáltalán írottfilozófiája. Csak a praxis, a meditatív, önreflexív, szemlélődő, imitáló tudás vezethet el a világosan látó, létét teljességében felfogó értelemhez.

 

 Önök uraim itt, csak beszélnek, blabla és én is csak írok bla bla.   

 

Halljuk inkább a tanmesét: Egy  tanítványa megkérdezte Joshut:Mit tegyek mester, ha semmi sem jut eszembe?-    Dobd ki a fejedből! – hangzott a válasz   - De hogy dobjami ki, azt, ami nincs az eszemben? -   Nos, akkor meg fogj hozzá, hogy kilapátold. 

 

Koyama drága gyokurója ezt a tréfát űzi velünk. Hiú, lecsavart tudatunk már előkészítette érzékeinket a bombasztikus előadásra, de amikor szánkhoz emeljük a csészét egy szürke ruhába öltözött szerzetes jön velünk szembe az úton. Kissé giccses a kép, ahogy ránknéz, majd továbbmegy, de a tea sokadik kóstolása után egyre inkább úgy érezzük, nemcsak átlátott, hanem szó szerint átnézett rajtunk. Ideje hozzáfogni a lapátoláshoz.   

                              Gyokuro Jyoshu
 
Ugrás az oldal tetejére