|
 |
| 2002. december 22-én döntő fontosságú teaszertartást tartottak Kyotóban, a Konnichiannak nevezett épületegyüttes Rikyu Onsodo termében. A szertartást Zabosai Soshitsu tartotta, aki ezzel a legnagyobb és egyben világszerte is ismert japán teaiskola az Urasenke 16. generációjának nagymesterévé vált. Valójában semmiféle nagymesteri cím nem létezik. Zabosai egyszerűen Sen-no Rikyu örökségének 16. hivatalos családi követője és ápolója, aki a családi teaszertartás során erre esküszik, miközben a jelenlévőknek teát készít. A szertartáson részt vett
még a másik két nagy iskola az Omotosenke és a Mushanokojisenke feje. Mindhárom iskola Rikyu örökségét viszi tovább, szertartásaik, szokásaik, eszközeik a külső szemlélő számára csak elhanyagolható részletekben különböznek.
Amikor 1591-ben Sen Rikyu 70 éves korában Hideyoshi nagyúr ajánlására seppukut követett el, követői száműzetésbe vonultak. Hideyoshinak azonban úgy kellett Rikyu öröksége, mint egy falat kenyér, ezért látszólag hadvezérei tanácsára megparancsolta Rikyu teaházának (szellemi) helyreállítását és a vezető választás Rikyu törvényes fiára Sen Shoanra (1546-1614) esett, aki magát Sen Rikyu követőjének nevezte és tevékenységét a Fushinanban Rikyu eredeti teaházában folytatta. Őt fia Sen Sotan (1576-1658) követte, aki a teaszertartás egyszerűségét hangsúlyozta mind a berendezésben, mind az eszközök összeállításában.
Sen Sotannak négy fia volt és innen ered a három nagy teaiskola tradíciója. A két idősebb fiú más foglalkozást választott, a tradíciót a harmadik fiú Sen Sosa (1619-1643) folytatta. Amikor a legfiatalabb fiú Sen Soshitsu (1622-1677) elérte a húsz éves kort Sen Sotan a szokásoknak megfelelően visszavonult. Valójában tovább folytatta a tea gyakorlását, amit ma Soshitsu révén úgy ismerünk, mint a késői évek tradícióját. Mivel a Sen háztartás mögötti épületben éltek, úgy váltak ismertté, mint az Urasenke, “ura” azt jelenti mögött és a “senke” a “Sen háztartás”. Az Urasenke mai központja a Konnichian; Az eredeti tradíciót Sosa folytatta , aki az örökség elülső részében (omoto) maradt.
|
|
| A második fiú Sen Soshu (1593-1675), később visszatért a családhoz a közeli Mushanokoji utcán és ennek okán az innen kifejlődő iskolát Mushanokojisenkének hívják.
Ma sok generáció elteltével mindhárom teiskola Marukyu Koyamaen teáit vallja magáénak. A csupán négy éve esküt tett új Urasenke vezető két saját teát választott Koyamaen receptjei közül. Syouka no Mukashi és Seizyou no Shiro, egyszerűbb átírásban Seijo-no Shiro.
|
| A Seijo utal a névadó családra a Senkére és ezzel Sen noRikyu máig ívelő művére, Jo ebben az össszetételben azt jelenti ragyogó. Seijo a ragyogó, de a tökéletesen elkészített tea is ragyogó, a Shiro pedig fehér. Fehér a gyász és fehér az újrakezdés, fehér a tiszta lap, fehér a tisztaság. A Seijo-no-Shiro kétszeresen hordja magában a fehér, a tisztaság nevét. Ez a kezdés, a beavatás teája. Íze finoman terjed a szájban ki-ki tekintget, sok irányt sejtet, nagyot gondol, de nem hangsúlyoz, nem húz alá semmit. Seijo-no-Shiro a tökéletes usucha, nem sűrű, kemény katarzis tea, hanem útra bocsájtó, biztató, jókedvű, de nagy energiájú tea. Jó vendég kell hozzá. |
|
Online teabolt
Nyitólap
