A matcha yugen itt kóstolható >>>
A tea útja sok évszázad eltelte után, a taoizmusban találta meg első szellemi pártfogóját. A tea neveiben, eszközeiben, szertartásaiban még ma is, újra és újra felbukannak a taoista hagyomány kifejezései és értékei. Már maga a tea útja kifejezés is a Dao leszármazottja. A japán teaszertartás minden momentumában, építészetében is tetten érhetőek a Dao jegyei, motívumai. A teakunyhó, a chashitsu belső tere nélkülöz mindenféle mesterséges világítást, ablaka is csak a tetőn keresztül szűkül a külvilágra. A szertartásra érkező vendégeknek a vendéglátó, a félhomályba merülő, az öt elemet életre keltő tűzhely – a furo - hamutengerére fektetett, a fővendéggel közösen, rituálisan meggyújtott parázsló faszenén vizet forral, majd a sötétségbe szinte teljesen beolvadó éjfekete csészében életzöld italt nyújt át. Marukyu-Koyamaen, teamesterhez méltó költőiséggel olyan teát készített, ami félhomály és élet dualizmusát idézi meg szájba olvadó komolysággal.
Lao Ce a taoizmus istenné „szentelt” költőjének talányokkal teli műve a Dao De Ching lefordíthatatlan. Inkább csak megsejthető – részleteiben. Teánk a matcha yugen megértése szempontjából lényeges az első vers utolsó pár sorának olvasata, de a magyar fordítások nem igazán nyújtanak ebben segítséget. Lássunk egy újabb próbálkozást:
1.
Az út, mit útnak mondasz, mégsem az.A név nevez, de nem magába zár.A semmi: Ég neve Föld eredete,A név a 10.000 dolog anyja.Vágytalanul megláthatod mit rejtenekVágyaid mindent elfedhetnek.Így hát: Semmi az, amit a titokban felismerni vélszS mi a 10 000 dolog közt van a Lét,Mindkettő –Semmi és Lét – együtt járnak bár más névenS együtt nevezik nevén a Sötétséget.Sötétnél is sötétebb a Mélység,
S mindenki számára ott nyílik Minden Titkok kapuja.
Az utolsó négy sorban értelmezett Semmi és Lét elválaszthatatlanul összetartoznak, de különböző néven tűnnek fel. Egy érme két oldalaként a szemlélő számára a dolgok két oldalát mutatják. Még az egyiket nézzük, de már a másik felé fordulunk, csak így láthatjuk, sejthetjük az egészet, a teljes képet. Az egész, egyben sosem látható – ez a sötétség.
A XUAN kínai írásjele (japánul GEN), a titok, az elfedettség ideogrammája a yao jeléből , egy magzat képéből alakult ki, aki teljesen nem, csupán vonalaiban látható (az ősi képírók talán a modern DNS primitív jelével jelölték a magzatot és a kezdetet). Ugyanennek az ideogrammnak a japán magyarázata szerint egy selyemhernyó gubóját látjuk. A gubó is, a magzat is a külső szemlélőnek csupán a csoda egyik kapuja, a belőle életre kelő pillangó hívja fényre a kép másik oldalát. Minden változás a titokban bomlik ki, minden rejtettség a méhében hordja a változást. A GEN a sötétség, az elrejtező, a fel nem tűnő, a nem világító, a csak részben megmutatkozó teljesség.
A hétköznapiként nagy népszerűségnek örvendő japán zöldtea a Gen Mai Cha, a fényezetlen, hántolatlan durván pirított rizst, a gen-mait tartalmazza.
De YU-Gen a legnagyobb Noh színész és teoretikus Zeami művészetének központi eleme is: itt a yugen az elmaszkolt elfedettség. Szerinte a színész legfőbb feladata annak a Ki –magyarul népszerűen energia – energiafolyamnak a közvetítése, ami a fényre fordítással, a dolgok levetkőztetésével menthetetlenül elvész. A nyugati gondolkodó számára, aki minden energiáját a dolgok felszínre hozására, kiásására, megmutatására fordítja, ez egy elgondolhatatlan létminőség marad. Az elrejtettség mint a lényeg megmutatásának lehetséges eszköze már a görög filozófiában és esztétikában feltűnt, hogy aztán a fény és a cselekvés mindent elborítson az európai gondolkodásban. Ezzel szemben a taoista Wu-wei: a nem cselekvés vezet el a világtalan Yugen sötétségébe, ahol felbukkanhat a megértés.
A yu-gen yu írásjele egyfajta igenlő fokozás: még mélyebb a mélység, még sötétebb a sötétség, amibe behatolva felnyílhat a titkok kapuja. A Dao De Chingben a YOU XUAN, vagyis Yu-Gen a lét és a Semmi kétarcúsága között húzódó még Sötétebb sötétség, az elfedett, névtelen kezdet és a bevégezhető megimerés között húzódó titok-út.
"Ez a nem létező NEMLÉT" - ahogy a rigveda hívja - mert nem létezett nemlét, sem lét akkoriban és nem volt tér, sem felette az ég... A sötétséget is homály rejtette a kezdetek kezdetén."
Mi a tea útja? Miért sietnek gyakran egymásnak teljesen idegen emberek hosszú testi-lelki felkészülés után egy szándékoltan puritán kunyhóba, hogy ott csendben teát igyanak? Miért iszunk teát lakásunk egyik kimondatlan tea-szegletében? Mit várunk egy csésze teától?
Talán ennek a kezdetnek a nyomait hívjuk elő sejtjeinkből? Vagy csupán azt a kegyelmi állapotot kívánjuk elérni, amiben tisztul a tudat, mérséklődik elesettségünk és az élesedő tudattal növekszik a derű? Lehet, hogy a teában felsejlik a tudat magzati állapota? Talán maga a teremtés? A taoizmusnak nincs kifejezett istenhite, lét és nemlét jó és rossz szép és csúf egyformán lüktet a világban. Csupán a kezdet van és a megértés, amihez az út vezet, a DAO. Az út a megértés.
A jó matchák üdén frissek, fényképezhetetlenül zöldek, izgalmasan sokízűek. A matcha yugen ellentmondani látszik, szokatlanul, fátyolosan, öregesen, szinte tagadóan sötét, illata pedig éretten friss. Ízlelése maga a megtestesült kérdőjel, usucha - híg teaként elkészítve izgalmasan indul, de gyorsan lekerekedik, majd lezárul és a száj minden szegletében kívánságot hagy maga után. Koicha -sűrű teaként - kissé tapad, mély és borús, mint zivatar zeng a szájban, de megintcsak elhallgat.
Egyedül maradunk.
Hiába társaság, hiába programok, belül tovább faggat a tea. Az ára arra csábít, hogy kezdő teázóknak ajánljam kezdő matchaként, de talányossága riasztó, a tapasztalatlan száj talán nem tudná mire vélni ezeket a friss illatokkal párosuló sötét ízeket, legyen inkább kötőjel két tea, az út kezdete és vége között.
|
Felül a matcha yugen sötétlik, középen a matcha choan, legalul a Sheijo-no-shiro.
A témával kapcsolatosan ajánlom figyelmükbe ezt a nagyszerű, eredeti szövegekkel és fordításokkal tarkított oldalt:
http://home.pages.at/onkellotus/
|